Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 635 téknak egyelőre felosztatlanul maradó részéhez testvéreivel egyenlő arányú örökösödési joga az örökrész mennyisége tekintetében felperes részéről is elfogadott végrendelet ellenkező rendelkezésével szemben megállapittassék, helyesen utasíttatott el. (1902 június 17. 3385.) e) Curia : örökhagyó végrendeletében kiskorú Gy. E.-nak kötelesrész czimén 3500 forintot hagyott kamat nélkül, azzal a kikötéssel, hogy az részére csak nagykorúságának elértekor legyen az alperes által, mint kit örökösévé tett, kifizetendő. Felperest ezen végrendelettel szemben megilleti az a jog, hogy elfogadja a végrendeletet, illetve a végrendeletben a kiskorúnak kamat nélkül hagyott 3500 forintot olykép, hogy az a kiskorú részére nagykorúságának elértével leend kifizetendő, vagy nem fogadja el a végrendeletet s ebben az esetben követelheti a hagyatéki vagyonból a kiskorút törvény szerint megillető kötelesrészt és ennek kamatát, és pedig akkép, hogy az a kiskorú részére már most kifizettessék; de ahhoz nincs joga a kiskorúnak, hogy a hagyatéki vagyonból járó kötelesrészre és annak kamatára törvénynél fogva az ekként őt megillető kötelesrészen felül a 3500 forintból fenmaradó különbözeti összegre pedig a végrendelet alapján örököljön. Minthogy pedig felperes gyám megtámadta a végrendeletet s követelte, hogy a kiskorú részére az őt hagyatéki vagyonból törvény szerint megillető kötelesrész már most kifizettessék, és ennek folytán a kiskorú részére a törvény alapján őt illető kötelesrész czimén 2606 frt 54 kr. & ennek kamata már jogerejüleg megitéltetett, felperes gyámnak a fentebbiekből kifolyólag nincs joga a 2606 frt 54 kron felül a 3500 írtból fenmaradó 893 frt 46 krt a végrendelet alapján követelni. (1899 november 22. 2116. sz.) Ellenkező: Tényállás: Az örökhagyó (nagyapa) 44.000 kor.-t tevő vagyonát unokájának és egyedüli leszármazójának hagyta, de azzal a korlátozással, hogy a haszonélvezett az örökhagyó nejét illesse és ha felperes (az unoka) magtalanul halna meg, az egész hagyaték a . . . licersonra, (II. r. alp.) szálljon. Felperes az alapon támadta meg a végrendeletet, hogy a kötelesrész terhermentesen adandó ki. Ez meg is ítéltetett, azonban a II. r. alp. azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a mennyiben a keresetnek hely adatnék a hagyaték másik feléről a felperes lemondottnak tekintessék és kimondassék, hogy erre a másik fele részre az ő öröklési joga beállott. A szombathelyi törvényszék ezt a kérelmet alaptalannak találta: Mert a II. r. alp. csak feltételesen van az örökös helyettesének vagyis a felp. utóörökösének kinevezve, a mennyiben utóöröklési joga csak akkor áll be, ha felp. leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halna el, ez a feltétel pedig még be nem következett s igy a II. r. alperest az öröklési jog ez idő szerint sem egészben,, sem részben meg nem illetvén, kérelmével mint időelőttivel elutasítandó volt annál inkább, mert a végrendelet nem tartalmaz oly intézkedést, hogy azon esetre, ha felperes a végrendeletnek a törvényes osztályrészre vonatkozó korlátozó részét el nem fogadná, felperest csak is a törvényés osztályrészére szorítaná és hogy ez esetben örökösként II. r. alp. volna a hagyaték fenmaradó részére megnevezve. ' Curia helybenhagyja indokai alapján és azért, mert abból a tényből, hogy a szükségörökös a végrendeletnek az egész vagyonra, tehát ebből a kötelesrészre is kiterjedő utóöröklést rendelő, ez utóbbi tekintetben különben is megtámadható és hatálytalan intézkedését megtámadja, — nem következik, hogy a hagyatéknak arról a különben neki hagyott részéről, melyre nézve az utóöröklés általi korlátozását a.