Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 629 S minthogy Balázs Eszter a per adatai szerint 8/4 részben, k. k. Balázs Lajos pedig i/4 részben részesült örökhagyó vagyonában, kétségtelen, hogy örökhagyó Balázs András leszármazói az özvegyi jog kielégítéséhez is ilyen arányban tartoznak hozzájárulni. Ezen arány szerint tehát alperesre a 98 korona özvegyi járandóságból az őt terhelő 3/4 rész fejében évi 73 kor. 50 fillér esik, minthogy azonban alperes az évi 30 korona értékű lakást egymaga szolgáltatja ki, ez az ő hozzájárulási járandóságából levonandó és az ekként fenmaradó 43 korona 50 fillér volt azon összegül megállapítandó, melyet alperes a lakáson felül, az özvegyi tartáshoz évenkint, még pedig előleges részletekben hozzájárulni, az örökhagyó halálától lejárt részleteket pedig utólag kielégiteni, egyszersmind pedig e jog nyilván könyvileg leendő biztosítását eltűrni tartozik. 1904 május 17. 2975/1903. 534. Az a szabály, hogy a kötelesrész az arra jogosítottat minden tehertől menten az örökség megnyílta napjától megilleti, a serdületlen koruakra, valamint a cselekvőképességgel nem birokra is kiterjed. a) Curia: Szülők részéről tett azon végrendeleti intézkedés, mely szerint a kiskorú gyermekükre hagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon — és pedig vagy azzal a kifejezéssel, »hogy a gyermek kiskorúságában beállható elhalálozása esetében« — vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek nagykorúságának elérte, vagy a leánygyermek férjhezmenetele előtt bekövetkezendő kimúlta esetében« — egy megnevezett harmadik személyre szálljon, a gyermek törvényes osztályrészére ki nem terjed; következőleg a reá akként hagyott vagyon azon értéke erejéig, mely törvényes osztályrészének megfelel, sem a gyermek végrendelkezési jogát egyáltalában nem korlátolhatja, sem a gyermek végrendelet nélkül elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályul nem szolgálhat. Ellenben a hagyatéknak azon értékére nézve, mely a gyermek törvényes osztályrészét meghaladja, a szülők teljes szabadsággal jelölhetnek ki nemcsak serdületlen vagy serdült, hanem nagykorú gyermeküknek is utóörököst; s következve, az erre irányzott helyettesítési intézkedésük az örökségre hivatott gyermek végrendelkezési jogát, a hagyaték utóbb említett része tekintetében kizárja. (47. sz. t. ü. döntvény. L. e gyűjtemény I. köt., 59—60. lap. b) Curia: Az id. törv. szab. (országbírói értekezlet) 7. §-ának rendelkezése nem tesz különbséget sem kiskorú, sem nagykorú, sem elmebeteg szükségörökös közt, hanem általános kijelentést tartalmaz és egyedüli kivételül az I. R. 52. és 53. czimeiben foglalt eseteket állapítja meg. A Curia 47. számú polgári jogi döntvénye pedig ezen 7. §-nak világos rendelkezésén alapulván, abból a körülményből, hogy a döntvény azon alkalomból hozatott, midőn a gyermek kiskorúsága alatt, de oly korban hal meg, melyben a törvény szerint érvényes végrendelet alkotására már képességgel birt: egyáltalában nem magyarázható ki az, hogy az örökhagyó a serdületlen korú vagy elmebeteg szükségörökös törvényes osztályrészére nézve szabadon végrendelkezhetik, mert az említett 7. §-on alapuló ez a döntvény magában foglalja azon általános elvi kijelentést, hogy a szülőknek utóörökösnevezési joga a gyermekek törvényes osztályrészét nem érintheti. És minthogy a Curia 43. sz. polg. jogi döntvényével kimon-