Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 77. §. — Anyagi rész. 51 95. Ha az elhagyó fél a felperes, akkor a felek perbeli szerepe a bizonyítás tekintetében megváltozik. A házassági életközösség felbontására nézve nem szükségképen a közös lakásból eltávozott, hanem esetleg azt a hitvestársat terhelheti vétkesség, a ki a házastársi kötelességek súlyos megsértésével jogos okot szolgáltatott arra, hogy hitvestársa a közös lakást elhagyja, ebből kifolyólag az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §-ának alkalmazásánál nem a tényleges különélés bekövetkezésének módozata, hanem az a lényeges körülmény, hogy az életközösség visszaállítását szorgalmazó házasfél a másik házasfél magaviselete miatt utalva volt-e az életközösség megszakítására. Minthogy pedig az elsőbiróság részéről elősorolt adatokból az tűnik ki, hogy alperes az együttélés tartama alatt könnyelmű életet folytatott és saját családjának fentartásáról nem gondoskodott s igy felperes a közös háztartásból nem önként, hanem a házasságból származott gyermekek érdekében az alperes sérelmes magaviselete miatt távozott, minthogy továbbá ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy felperes utóbb az életközösséget visszaállítani kívánja : ezekből az okokból s alperes kérelmére vonatkozó érvelés elhagyásával, egyébként az elsőbiróság részéről felhozott többi indokok alapján a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó. (Curia 1897 szeptember 7-én 4640. sz.) 96. Igaz ugyan, hogy a H. T. 77. §-a értelmében csak az elhagyott felet illeti meg az ezen törvényhelyen meghatározott kereseti jogalap, azonban az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ának általános rendelkezéseiből önként következik, hogy az életközösségnek visszaállítását, eme §. jogkövetkezményeivel, az a házasfél is kérheti, a ki maga hagyta el ugyan a közös háztartást, de a ki a tényleges különélésre, vagyis az életközösség megszakítására kényszerítve volt. (Curia 1897 május 13-án 1624. sz.) 97. Az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva az egyik házasfél a bár ok nélkül hosszú időn át távol levő másik házasfelet visszafogadni tartozik, hacsak a visszafogadás megtagadására elegendő jogos oka nincs. A házassági életközösségnek visszaállítása által a házasfeleknek korábbi időben egymás irányában elkövetett sérelmes cselekményei az állandó birói gyakorlat szerint megbocsátottaknak tekintendők. (Curia 1901 június 1-én I. G. 188. sz.) 98. Az a házastárs, a kit másik házastársának sérelmes magaviselete arra kényszerit, hogy az életközösséget megszakítsa, olybá tekintendő, mint az, a kivel házastársa jogos ok nélkül a házastársi együttélést megszakítja. (Curia 1902 október 9-én 5155. sz.) 99. Az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-a alapján indított bontó perben a különélés elrendelése a törvény által nincs előírva, a törvény IV. fejezetében irt érvénytelenségi perben pedig a különélés elrendelése egyáltalán helyet nem foglalhat. i*