Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 46—47. §. — Anyagi rész. oy 46. §. A semmis házasságot megszűnése előtt csak akkor lehet semmisnek tekinteni, ha semmiségi perben annak lett nyilvánitva. A semmis házasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánitása után ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. 57. Minthogy a felperes részéről felbontatni kért házasságnak érvényessége, az 1894 : XXXI. t.-cz. 47. §. szerint semmiségi per inditására jogositott fél részéről semmiségi perrel megtámadva nem lett, figyelemmel a 46. §-ban foglalt rendelkezésre : a házasságnak érvényessége hivatalból nem tehető vizsgálat tárgyává, hanem csupán az birálandó meg, hogy bontó ok forog-e fenn ? Még abban az esetben is, ha megállapítottnak vétetnék is az, hogy alperes házasságtörést követett el, annak érdemleges elbírálása, vájjon alperesnek ez a tette ellenében az 1894: XXXI. t.-cz. -76. §-ban jelzett bontó okként érvényesíthető-e, avagy az alperes részéről felhozottak szerint a 82. vagy 83. §-ok szerint nem szünt-e meg és esetleg csak a 84. §. szerint vehető figyelembe, a végitéletre tartozik. (Curia 1903 április 21-én 2618. sz.) 47. § Semmiségi per inditására jogositva vannak : a házasfelek, a kir. ügyész és az, a ki kimutatja, hogy a házasság semmiségétől valamely jogi érdeke függ. Ily per inditására jogositva vannak különösen : a) a, korábbi házastárs a véle előbb kötött házasság okából, mig ez a házasság meg nem szűnt; b) a későbbi házastárs, ha saját házasságának érvénye a korábbi házasság semmiségétől függ ; cj az, a ki a későbbi házasság érvényessége iránt jogilag érdekelve van. 58. Semmiségi per inditására az 1894 : XXXI. t.-cz. 47. §-a minden megszorítás vagy korlátozás nélkül a házasfeleket feljogositja. A törvénynek eme rendelkezésénél fogva tehát a 6. §. ellenére kötött házasságnak semmissé nyilvánitása iránt is, bármelyik házasfél indíthat semmiségi pert. (Curia 1902 október 15-én 5552. sz.) 59. A gyenge elméjüség miatt gondnokság alá helyezett egyénnek a gondnok beleegyezése nélkül kötött házassága teljesen érvényes, s mint ilyen sikerrel senki által meg nem támadható. Kir. itélőtóha : Felperesek kettős jogalapon támadják meg az alperes házasságát és pedig először azért, mert Sch. L. kiskorúsága elmebetegség miatt hosszabbittatván meg, ennek a házasságra lépő félnek cselekvőképtelensége a H. T. 127. §. b) és e) pontja szerint fenforog, ugyanazért házassága a H. T. 6. §. szerint semmis, 2-szor az alapon, hogy a kiskorusitott Sch. L. házasságkötésébe sem a gyám, sem az életben levő szülő bele nem egyezett, e szerint pedig a házasság a H. T. 8. §. értelmében volna megtámadható. A H. T. 6. §-ára alapított megtámadás azonban nem bir jogszerű alappal, mert a kir. Curiának a kiskorúság meghosszabbításának megszüntetése iránt indított perben hozott 5178/1901. számú határozatával megállapittatott, hogy Sch. L.-nak a kiskorúsága nem elmebetegség, hanem elmegyengeség alapján hosszabbittatott meg, e szerint tehát Sch. L. nem tekinthető a H. T. 127. §. b), illetve c) pontja szerint cselekvőképtelennek, hanem csupán a H. T. 128. §. b) pontja szerint korlátolt cselekvőképességünek tekinthető.