Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Hitbizományi helyettesítés. 469 átszáll (a felperes) anyjára: Máriára, ha Mária is elhalna, akkor ezen 1500 forintból 1000 forintot a szerb Maticzának, 500 forintot pedig a Tökölyféle alapitványnak hagyományozom«. Utóbb kelt fiókvégrendeletében az •örökhagyó a felperesre vonatkozólag a következőleg nyilatkozott: »a végrendelet értelmében ő kap egy 1500 forintnyi hagyományt, tanácsos lenne neki csupán a kamatokat kézhez adni, minthogy ő ma tönkrement, hogy öreg napjaira szükségadománya legyen«. Felperes az 1500 forintot követelte, alperesek : a Maticza és a Tökölyféle alapitvány azonban azt vitatták, hogy miután a felperes anyja még az örökhagyót megelőzően meghalt, az 1500 forint őket mint utóörökösöket illeti, felperes pedig csak az 1500 forint kamataira tarthat igényt. A bíróságok az 1500 forintot a felperesnek Ítélték meg, és pedig a Ouria a következő indokolással: Az örökhagyónak a végrendeletben a peres 1500 forintnyi hagyományról tett rendelkezése, annak tartalmát tekintve, nem hitbizományi, hanem közönséges helyettesítést képez, minélfogva, minthogy az utóöröklés a hagyomány megnyíltával hatályát vesztette, egyedül az a kérdés, hogy az örökhagyó fiókvégrendeletében tett-e olyan rendelkezést, melynél fogva felperes az 1500 forint tőkétől elesett és részére csupán a kamat haszonélvezete tartatott fenn ? Az örökhagyó ebben a fiókvégrendeletében is azt jelentette, ki, hogy felperesnek a végrendelet szerint 1500 forint hagyomány kapnivalója van és csak ajánlatosnak tartotta felperesnek csupán a kamatokat kézhez adni, mivel tönkrement, hogy öreg napjaira •egy pár fillérje legyen. Minthogy pedig az örökhagyónak a fiókrendeletben tett ez a kijelentése nem oly határozott rendelkezés, hogy a hagyományi tőke a felperesnek ki ne adassék, hanem ezzel csak ajánlatosnak tartotta, hogy, öreg napjaira való tekintettel, csupán a kamat adassék ki a kezeibe, s minthogy a végrendelkező részéről tett ezzel az óhajtással a felperestől a hagyományi összeg felett való rendelkezés megvonva nem lett, a végrendeletben a hagyományra tett rendelkezés sem tekinthető megváltoztatottnak. (2994/1904. sz.) 291. A hitbizományi helyettesités vagy utóörökös rendelésnek lényege abban áll, hogy az örökhagyó vagy annak egy részére egy vagy több utóörököst akként nevez, hogy az örökség vagy annak egy része az örökös halálakor, vagy más meghatározott esetre, az utóörököst, vagy az utóörckösöket illesse. Curia: A hitbizományi helyettesités vagy utóöröklés-rendelésnek lényege abban áll, hogy az örökhagyó az örökségre vagy annak egy részére egy vagy több utóörököst akként nevez, hogy az örökség vagy annak egy része, az örökös halálakor, vagy más meghatározott esetre az utóörököst vagy az utóörökösöket illesse. Néhai L. Zs. 18. .-án alkotott végrendeletében azonban ilyen rendelkezés nem foglaltatik. Ugyanis : a most nevezett örökhagyó felhívott végrendelete 2. pontjának elején általános örökösének első sorban legidősb fiát, ha ez életben nem lenne, másodsorban utána következő fiát, ilyennek hiányában harmadsorban felperest és ha ez is korábban elhalna s utána semmi sarjadék (leszármazó) nem maradna, negyed, illetőleg ötödsorban alperest nevezte ki. Alperes tehát nem ugy van örökössé nevezve, hogy őt az örökség a felperes halálakor, hanem,