Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

438 Végrendelkezési képesség. f) pontjára (előleges kihallgatáskor) adott feleleteikben azt tanúsították ugyan, hogy ők és dr. Sch. Ferencz az örökhagyót 1882 szeptember 11-én megvizsgálták és hogy akkor rajta az előrehaladó hüdéses butaságnak előző időszakát állapították meg és azokat a jelenségeket, melyekre ezen véleményüket alapitották, fel is sorolták, a betegség későbbi állapotára nézve ellenben már általánosságban csak azt tanusitották, hogy a betegség 1882 szeptember 11-től 1883 június l-ig, a meddig-ők az örökhagyót gyógykezelték, fokozódott és hogy ezen időköz alatt tett látogatásaik alkalmával az örökhagyót epeiméjünek és végrendelkezésre képesnek nem találták; azokat a tüneteket ellenben, melyekből a betegség fokozódását és végrendelkezési képtelenséget észleltek, egyáltalában meg nem emiitik s e miatt vallomásaik a betegség abban az időben való állapotának felismerésére, midőn a végrendelet kelt, adatokat nem szolgáltattak. Azonfelül ezen tanuk vallomásai lényeges kérdésekre nézve egymással ellenmondásban vannak. Nevezetesen : dr. M. János a ö) alatti kérdések 7. pontjára és az L) alatti kérdések 8. pontjára adott feleleteiben azt tanúsította, hogy ő és dr. K. Frigyes a betegséget már az 1882 szeptember 11-én foganatosított megvizsgálás alkalmával gyógyithatlannak állapitották meg ; dr. K. Frigyes ellenben az A) alatti kérdések 7. pontjára és a K) alatti kérdések 8. pontjára adott feleleteiben a betegség gyógyithatlanságának megállapítását nem tanúsította. Ugyancsak dr. M. János az L) alatti kérdések 16. és 17. pontjaira adott feleleteiben azt tanúsította, hogy az örökhagyó nejének kérelmére ő és dr. K. Frigyes az örökhagyót a végrendelet tétele napján megvizsgálták és végrendelkezésre képtelennek találták. Dr. K. Frigyes ellenben az A) alatti kérdések 12., 13. pontjaira és a K) alatti kérdések 13., 14. pontjaira adott feleleteiben azt tanúsította, hogy őt a végrendelkezési képtelenség megállapítása czéljából az örökhagyó megvizsgálására senki fel nem kérte, hanem csak dr. M. János, előbb nevezett tanú, intézett hozzá egy alkalommal kérdést az örökhagyó végrendelkezési képességé felől, a mi arra mutat, hogy ez iránt dr. M. János maga sem volt egészen tisztában. Dr. Sch. Ferencz tanú pedig saját vallomása szerint az örökhagyót pusztán 1882 szeptember 11-én és csak félóráig figyelte meg s az a vallomása, hogy az örökhagyón a hüdéses butaság ekkor már előrehaladt állapotban volt, a dr. K. Frigyes és dr. M. János tanuk fentebb idézett azon vallomásával, hogy a betegségnek csak előző időszakát állapították meg, ellentétben van. Végre dr. L. Károly, dr. 0. Gusztáv és dr. T. Endre orvosszakértők az örökhagyót meg nem figyelték és a nem saját észleleteiken alapuló azon véleményüket, hogy az örökhagyó 1883 április 17-én súlyos elmebetegség oly előrehaladott állapotában volt, hogy végrendelkezési képességgel nem birt, egyáltalában nem indokolták. A tanuk vallomásait és a szakértők véleményét tehát nem lehet olyan döntő bizonyítéknak elfogadni, melynek alapján az 1883 április 17-én alkotott és az épelméjüség minden attribútumát magánviselő végrendeletet, végrendelkezési képesség hiánya miatt, érvénytelennek kimondani lehetne. Báró R. József most említett végrendeletében vagyonáról egészen másképen rendelkezvén, mint a hogy 1879 szeptember lö^én kelt végrendeletében intézkedett, ezen utóbbi végrendelet az 1883 április 17-én kelt végrendelet érvényessége folytán hatálytalanná vált. Az 1883 április 17-én kelt végrendelet értelmében felperest a hagyatékból semmi sem