Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

420 Özvegyi jog. az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-a értelmében az esetben szenved, ha a férjelső házasságából gyermek maradt, az özvegyi jog további és oly irányú, korlátozásának helye nincsen, hogy az özvegy csak tartásdíjra tarthasson igényt. (4582/1902. sz.) — Curia helybenhagyja. (57/1903. sz.) 226. Ha az örökhagyó második neje aggkoránál és vagyoni viszonyainál fogva az ingatlanból álló vagyon kezelésére nem képes, a természetbeni haszonélvezet helyett az őt megillető egy gyermekrész pénzbeli egyenértékét igényelheti. Az özvegyi jog gyakorlatának módjára nézve meg volt mindkét alsóbiróság Ítélete változtatandó ; mert az 1840 : VIII. t.-cz, 18. §-a feljogositja ugyan az özvegyet az ott körülirt esetben, hogy özvegyi tartás fejében egy gyermekrészt követeljen oly módon, hogy az tartására külön szakasztatván, annak évenkinti jövedelmét húzhassa, de elrendeli ez a törvény azt is, hogy a tőkevagyon ezen része felügyelet alatt tartassék és az egész tőke az osztandó gyermekekre visszaszálljon, a mely rendelkezésnek más czélja, mint a tőkevagyon sértetlen fentartása, nem lehet. S miután a jelen esetben a kihallgatott tanuk vallomásából az állapitható meg, hogy felperes agg koránál és vagyoni viszonyainál fogva az ingatlanokból álló vagyon kezelésére képesitve nincs s e miatt a vagyon állaga sérelmet szenvedett, sőt maga felperes is már emiitett sommás keresetében kijelentette, hogy agg korára való tekintettel nem a természetbeni haszonélvezve, hanem eltartásra illetve megfelelő pénzbeli egyenértékre tart igényt, az alsóbiróságok ítéletét megváltoztatni és felperes részére a természetbeni haszonélvezet helyett a szakértőileg megállapított jövedelem egy gyermekrészének megfelelő részét, vagyis 1j3 részét megítélni, egyszersmind pedig, a törvény rendelkezésének megfelelőleg, a tőke-vagyon különszakitása helyett, annak telekkönyvi biztosítását elrendelni kellett. Alperesek egyetemlegesen, voltak marasztalandók, mert ők felperessel szemben, mint örökhagyóöreg T. J. jogutódai, egy személyt képeznek, az örökhagyó hagyatékában való részesülés aránya és az osztály mikéntje, valamint annak feltételei pedig az alperesek mint jogutódok egymásközti viszonyára tartozik. (Curia; 1900 deczember 11. 4910. sz.) 227. Felperes (az örökhagyó második neje) azon kérelmének, hogy Özvegyi joga vagylagosan készpénzbeli egyenértékben is megállapittassék^ mint törvényben nem gyökerezőnek, alperesek eltérése folytán hely nem adható. (Curia ; 3501/1886. sz.) Részben ellentétes: A házassági szerződésben kikötött 120 forint a házassági hűség, feltétele alatt igértetvén, ez, mint irott hitbér, az özvegyi jog fejében kikötött összegnek nem tekinthető. Ha most már tekintetbe vétetik, hogy az örökhagyónak három gyermeke maradt s hogy felperest — az. örökhagyó második nejét — polgári állásához képest özvegyi tartás fejében az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-a szerint, a hagyatékból egy gyermekrész, tehát annak ljA-része haszonélvezeti joggal illeti, önkényt következik,, hogy miután a hagyaték 1/4-része 533 forint 71^4 krajczárrarug, egy gyér-