Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. — Alaki rész. 31 Békéltetés, bizonyítás. 14. A házasság felbontása iránti perekben fennálló gyakorlat szerint, az 1894: XXXI. t.-cz. 99. §-a alapján elrendelt ágytól és asztaltól való különélésre megszabott határidő letelte után, a peres felekkel ujabban megkisérlett birói békéltetésen kivül, esetleg ugyanazon napon tárgyalás tartandó és csak ennek eredményéhez képest hozható érdemleges Ítélet. (Curia 191 október 2-án 4358. sz.) 15. A házassági törvényben előirt birói békéltetés megkísérlése szabályszerűen csak a bíróság színe előtt, tanácsülésben eszközlendő. (Curia 1896. 4264. sz. — Azonos : Curia 1898 márczius 17-én 4776. sz.) 16. A felek ágy- és asztaltól különélésének elrendelése békéltetési kísérlet természetével bir, ez ellen tehát a házasságvédőnek mint ilyennek felebbezési joga nincs. (Curia 1902 szeptember 10-én 5952. sz.) 17. A felek beismerése egymagában véve bontó oknak megállapítására nem elégséges. (Curia 1899 november 3-án 3374. sz.) 18. Házassági perekben a házasság fentartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál fogva jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező viszonyok felderítésére nézve nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére, minél fogva az a körülmény, hbgy alperes a felperes keresete ellenében felhozott védelme bizonyitása végett felhivott tanuk kihallgatásától utóbb elállott, nem állhatja útját annak, hogy a biróság ugyanazokat a tanukat, kiknek vallomása az ügy alapos megbirálására szükségesnek mutatkozik, kihallgassa. (Curia 1899 április 13-án 592. sz.) 19. A H. T. a házasfelek jogviszonyát a maga egészében vizsgálja; a perben álló felek a bizonyítás tekintetében nem rendelkezhetnek szabadon, mert a bontó okot képezhető körülmények tisztába hozatala a bíróságnak hivatalból való feladata. (Curia 1901 január 8-án 4523. sz.) 20. Házassági perekben a felek beismerései önmagukban bizonyítékul elfogadhatók nem lévén, a felperesi állításoknak valósága egyedül ama körülmény alapján, hogy alperes meg nem jelent és a keresetlevélben előadottakkal szemben nem védekezett, meg nem állapitható. (Curia 1902 márczius 11-én 193. sz.)