Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

408 Özvegyi jog. 197. Az örökhagyó halálakor fennállott tartozások kamatjait az özvegy minden körülmények közt fizetni tartozik. (Curia: 1881 deczember 27.8685. sz.) 198. Az özvegynek lakásul hagyományozott kastély alatt nemcsak a lakóház, hanem a kert is, valamint a lakáshoz tartozó bútor és egyéb házi felszerelés használata is értendő. Ha az özvegy özvegyi jogát nem a törvény, hanem végrendelet alapján kivánja érvényesiteni, s a végrendelet — a lakáson kivül — özvegyi tartást csak az esetre rendel, ha a hagyaték minden tehertől ment leend : az özvegy addig, mig a hagyatékon teher van, tartást nem követelhet. Ha a végrendelet az özvegynek lakásul egy megnevezett kastélyt rendel, ez alatt tágabb értelemben nemcsak a lakóház, hanem ennek tartozéka, a lakás kellemesebb élvezetére szolgáló kert is értetik ; valamint ha a végrendelet értelmében a házhoz tartozó állatok is az özvegynek rendelkezésére bocsátandók, ebben az azok elhelyezésére a lakásul rendelt helyiség közelében szükséges épületnek használatbayehetése is benfoglaltnak tekintendő. Az özvegyi jog alapján az özvegyet nemcsak a közönséges és szoros értelemben vett lakás, hanem a lakási igények kielégítésére szolgáló tárgyaknak — hová a bútor és egyéb felszerelés is tartozik — használata is megilleti: ezen tárgyak azonban csak azok lehetnek, melyek az özvegynek férje életében, akár magának, akár férjével együtt, közös használatára szolgáltak, s igy ha a bútorok és egyéb házi felszerelések az örökhagyónak saját használatára más részéről voltak átengedve, az özvegy nem követelheti, hogy a férje tulajdonát nem képezett bútorok és egyéb házi felszerelések neki használatába átadassanak vagy hogy azok helyett részére más hasonnemü tárgyak szereztessenek be. (Curia : 1885 május 26. 2071 sz.) Hk. : I. 98: 4. §. A férj szokott lakhelye, háza és udvartelekből az asszonyt kizárni nem lehet. 199. Ha az özvegy megnyugodott férjének az ő özvegyi tartását szabályozó végintézkedésében, utóbb özvegyi jogának sérelme miatt kifogással jogszerűen nem élhet. Az 1840: VIII. t.-cz. 16. §-a értelmében a férj jogositva van nejének özvegyi tartását végrendeletileg szabályozni. A jelen esetben örökhagyónak az a végrendeleti intézkedése, hogy hagyatékának fele részére nejét örökösévé nevezte, kétségtelenül magában foglalja a gondoskodást az iránt, hogy neje özvegységében megélhessen. A mennyiben tehát elsőrendű alperes férjének ezt a végrendeleti intézkedését elfogadta, már most sem azzal a kifogással nem élhet sikeresen, hogy a neki örökségképen rendelt vagyon megélhetésére nem elegendő, sem azt nincs jogositva követelni, hogy a felperesnek örökségkép rendelt ingatlan jutalékokra özvegyi haszonélvezeti joga megítéltessék ; minélfogva elsőrendű alperes a birtokba bocsátásra és az elvont hasznok megtérítésére helyesen köteleztetett. (Curia: 1903 február 13. 2631/1902. sz.)