Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. 401 közösen osztatlan állapotban élvezte, a nélkül, hogy a közös vagyon jövedelmének reá eső részét akár pénzben, akár terményekben követelte és magának kiszolgáltatta volna : ennélfogva özvegyi joga alapján felperesnő is csak közös háztartásban s gazdálkodásban gyakorolhatta volna a közös haszonélvezetet és ekként nincs jogositva a közös vagyon jövedelmének első férje jutalékára eső részét a közös háztartáson kivül követelni ; annál kevésbbé van jogositva ezt felperesnő követelni oly összegben, mely a H. a. községi bizonyitvány szerint esetleg elérhetett bérösszegnek megfelel; minthogy nem is állítja, hogy alperesek a közös vagyont bérbeadás által haszonélvezték, illetőleg jelenleg akként élvezik. Felperesnő azon állítása, hogy alperesek durva és rossz bánásmódja miatt volt kénytelen a közös házat elhagyni, alperesi tagadás ellenében nincs igazolva ; de ezen körülmény különben is felperesnőt nem a kereseti követelésre, hanem legfeljebb arra jogositaná fel, hogy az eltávozás folytán nélkülözött eltartás, lakás és ruházatnak megfelelő megtérítést követelhessen. (Curia : 1884 márczius 11. 4339/1883.) 191. Az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-ának az a rendelkezése, a melynél fogva az özvegy, mig él és férje nevét viseli, javaiban benmarad, csak arra az özvegyre alkalmazható, a ki az örökhagyó elhalálozásakor a hagyaték birtokában volt, ellenkező esetben az özvegy esak illő tartást igényelhet. A per érdemi részében, mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, elsőrendű felperes tartásdij-jogosultsága meg volt állapítandó azért, mert habár az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-a szerint az özvegy mindaddig, mig él és férje nevét viseli, annak minden javaiban benmarad, ha csak az elhunyt az özvegy illendő eltartásáról végrendeletében nem gondoskodott; a törvénynek ezen rendelkezése csak oly özvegy irányában alkalmazható, a ki az örökhagyó elhalálozásakor a hagyaték birtokában van és a különélésre okot nem szolgáltatott; minthogy azonban felperes maga is beismeri, hogy az örökhagyótól annak halála előtt már évek során át elkülönitetten élt és a hagyatéki vagyon birtokában nincsen; minthogy továbbá a keresethez F) alatt csatolt, nem kifogásolt végrendelet szerint örökhagyó végrendeletében özvegyének eltartásáról nemcsak nem gondoskodott, de ingatlan vagyonának haszonélvezetét alperesnek hagyta, elsőrendű felperesnek csak ahhoz van joga, hogy a szükséges és illő tartást férje hagyatéka jövedelmeiből követelheti. Alperesnek az eltartásra vonatkozó egyéb kifogása elfogadható nem volt azért, mert nem bizonyította elsőrendű felperesnek oly tényét, a mely miatt ezen felperes az eltartástól is megfosztható volna. Az egyezségre alapitott kifogása alperesnek el volt vetendő, mert ezen egyezség házastársak közötti vagyoni viszonyokat szabályoz, ennek az egyezségnek kiállítása időpontjában hatályban volt 1874 : XXXIV. t.-cz. 54. §-ának rendelete szerint pedig magának a jogügyletnek érvényéhez közjegyzői okirat szükségeltetett, ez a magánokirat tehát elsőrendű felperessel szemben hatálylyal nem bir. A kereset beadását megelőző időre nézve a tartásdij megítélhető nem volt, mert a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint az özvegy csak attól az időtől fogva követelheti annak megítélését, mely időben keresetét beadta. A tartásdij mennyisége a hagyatéki vagyon Greosák : Magyar Döntvénytár. VII. 26