Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

392 özvegyi jog. s tőle 29 évig különválva élt, más férfival pedig vadházasságra lépett. Érvelése szerint pedig az özvegyi jog őt ily körülmények közt meg nem illeti. Alperes felperes keresetének elutasítását kérte, mert az özvegyi jog az özvegyet feltétlenül megilleti, még ha férjétől különváltan élt is. Jelen esetben alperes attól már csak azért sem fosztható meg, mert örökhagyó űzte el a házból alperest. Bár alperesnek nem sikerült is annak bizonyitása, hogy örökhagyó űzte el alperest a házból, mégis, mert az ideiglenes törvényszabályok I. 16. §-ával érvényben tartott törvények és törvényes gyakorlat szerint a nő özvegyi jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik s az elválás a nő hibája folytán történt ; miután pedig felperes nem is állit ja, hogy az alperes az örökhagyótól törvényesen elválasztatott volna, de azt sem állítja, hogy a különélésre alperes szolgáltatott volna okot, mert keresetében felperes csak azt állit ja, hogy alperes az örökhagyót elhagyta s miután a per adatai szerint a különélés tartama alatt nemcsak alperes, hanem örökhagyó is ágyassági viszonyt folytatott, tehát a különélés állandóságát mindkét fél okozta, miből folyólag a különélést alperes hibájából előállottnak nem is lehet venni, jogszerűen tehát özvegyi jogától meg nem fosztható Az özvegyi jog korlátozása iránt előterjesztett keresetével pedig felperet azért utasittatott el, mert az ideiglenes törvényszabályok I. 16. §-a szerint, a jog megszorítását csak a leszármazó egyenes örökösök követelhetik. (1901 február 4. 416.) — Temesvári tábla : Helybenhagyja annak indo kai alapján és azért, mert az özvegy a részére törvény által biztositotl özvegyi haszonélvezeti jogot abban az esetben vesziti el, ha ez az illetéke; biróság által vétkesnek nyilváníttatott, ez pedig alperessel szemben bizonyítva nincs. (1901 június 24. 1469.) — Curia : Helybenhagyja. (1902 szeptember 17. 6853. sz.) b) Nagykikindai törvényszék : A szerzeményiben megállapított ingatlan vagyonban az ideiglenes törvény szabály 14. §-a alapján leszármazók hiányában a felperes (özvegy) hitestársi öröklését meg kellett állapítani, mert a per során igazolást nyert azon körülmény, miként a felperes az örökhagyótól különváltan, sőt más férfival élt és azzal törvénytelen gyermeket is nemzett, őt a férje szerzeményében való hitestársi örökléstől magában véve még meg nem fosztja. Felperes az örökhagyótól bíróilag nem volt elválasztva ; ezt az alperesek sem állították. Ugyanezen okokból meg kellett ítélni felperes részére az örökhagyó hagyatékának arra a részére nézve, a mely a felperesnek öröklés czimén meg nem ítéltetett, az özvegyi haszonélvezeti jogot is. Szegedi tábla : Helybenhagyatik indokainál fogva és még azért is, mert a felperes az örökhagyó M. N.-nak haláláig törvényes neje volt, tehát fennállott közöttük a házasságkötéssel létesült az az életközösség, a mely törvényünk szerint a hitvestársi öröklésnek alapját képezi s ezzel szemben alperesek arra, hogy felperes a férjét hűtlenül elhagyva, harmadik személylyel házasságon kivül gyermeket is nemzett, annál kevésbé hivatkozhatnak, mert az örökhagyó maga is hasonló viszonyban élt, a mi által mindkét félnek vétke kölcsönösen kiegyenlítettnek volna tekintendő. — Curia indokai alapján helybenhagyja (1896 június 30. 7200/1895. sz.) c) Fehértemplomi törvényszék : Felperes keresetének részben hely adatik, a i tjkvi ingatlanokra vonatkozóan felperes özvegyi haszon-