Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A jobbágy gyermekeinek öröklése. 343 sára vonatkozó jogosultságot annál kevésbbé lehet megállapítani, mert az örökhagyó a hagyatéki ingatlanok tulajdonjogát csak az 1885 : XXIV. t.-cz. 25. §-ában foglalt megszorítással szerezte meg, ez pedig az örökhagyó utáni öröklésnek fent megjelölt módját tartalmazza. (1161/1901. — Curia helybenhagyja. 4607/1901. sz.) 98. A jobbágy telekben az a leszármazó is örököl, a ki gyermekkoránál fogva képtelen volt a jobbágyi terhek viselésére. Felperes és alperes az állítólag 1842. évben elhalt G. Jánosnak leszármazói lévén, őket az öröklés az apai jobbágytelekben az 1840. évi VIII. t.-cz. 2. §-a értelmében egyenlő joggal illette s alperesnek öröklési jogát az a körülmény, hogy alperes a jobbágyi terhek viselésére gyermekkoránál fogva képtelen volt, meg nem szüntette, minélfogva felperes, tekintettel arra is, hogy a teleknek a földesúr által az ő részére történt adományozása nem bizonyittatott, annál kevésbbé hivatkozhoatik arra, hogy az úrbéri viszonynak az 1848 : IX. t.-cz. által történt megszüntetése folytán mint a jobbágytelek birtokosa ő vált annak tulajdonosává, mert saját kereseti előadása szerint fivére az alperes is 1854. évig a kereseti telekben benn volt. Ezen a czimen tehát felperest a tulajdonjog annál kevésbbé illeti meg, mert a helyszínelés alkalmával is alperes mint felperessel közös tulajdonos lett felvéve, azt pedig felperes be nem bizonyította, hogy ez a felvétel helyszinelési tévedés folytán történt volna. (Curia 10315/1891. sz.) 99. A volt jobbágynak leányai az 1840: VIII. t.-cz. hatálybalépteig az úrbéri telekben nem örökösödtek. Felperes (leány) a közös atya utáni Örökséget a volt úrbéri ingatlanokból követeli, alperes (fiu) pedig felperesnek örökösödési jogát tagadja. E szerint azon kérdés döntendő el, vájjon a közös atya elhalálozásakor, illetőleg az örökösödés megnyíltakor illette-e felperest a kereseti ingatlanokban öröklési jog? A közös atya tehát 1836-ban, oly időszakban halt meg, a midőn a volt jobbágynak leányai az úrbéri telekben nem örökösödtek és fiútestvéreikkel nem osztoztak, hanem azt az úrbéri szolgálatok teljesítésére alkalmas fiu a földesuraságnak kifejezett vagy hallgatag beleegyezésével tartotta meg. Minthogy jelen esetben felperes még 1845-ben férjhez ment, alperes pedig mint jobbágynak fia s így atyjának az úrbéri telekbeni örököse, a kereseti úrbéri ingatlanok birtokában folytonosan bennmaradt, s ebben őt az úrbéri kapcsolatot megszüntető 1848. évi törvényhozás is benn találta : ő ama vagyonnak tulajdonosává vált s igy abból felperest örökrész meg nem illeti. (Curia 1874 április 20. 3070. sz.) 100. Székelyföldön a fiu- és leánymaradékok hátrahagyásával elhunyt örökhagyó után, az osztrák jog hatálybalépte előtt, az összes vagyon, a szerzeményre való tekintet nélkül, a fiút illette, de ez tartozott nővérét kiházasitani. Ha azonban a leányok az apai javakból részt kaptak, kiházasitást nem igényelhettek.