Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

224 Rokonság. 10. A nő férjétől a törvénytelenitendő gyermek születése előtt évekkel különvált, más községbe ment, s ott egy más férfivel élt együtt, a ki az ezen viszony alatt született gyermeket az anyakönyvvezető előtt tőle származottnak kivánta bevezettetni. Bizonyítva lévén az, hogy a házasfelek a különélés alatt egy eset kivételével, midőn a nő férjét nagy betegsége alatt meglátogatta, egymáshoz nem közeledtek, sőt a már két évvel a gyermek születése előtt folyamatba tett békéltetési kísérletek sikerre nem vezettek, a férjnek megítéltetett a póteskü, hogy a kritikus időben nejével nem közösült. (Curia 1900 november 27. 3552. sz.) 11. A szentszék által ágytól és asztaltól határozatlan időre történt elválasztásnak az volt a hatálya, hogy a házastársak között törvényszerűen megszüntettetett az életközösség, a melyre a házasság tartama alatt született gyermekek nemzésére vonatkozó vélelem szükségkép alapítandó. Ha tehát ezen tényleges elválasztás idejében a nőnek gyermeke született, ugy a törvényes születés bizonyítása végett az bizonyítandó, hogy felek a fogamzás időszakában az életközösséget visszaállították, vagy hogy egymással a nemzésre következtethető módon érintkeztek. De az a körülmény, hogy a felek időnkint egy községben tartózkodtak, a származás törvénytelenségének megállapítását ki nem zárja. (Curia 1900 november 7. 2467. 1900. sz.) 12. A törvény szerint vélelmezett 6—10 hónapi gyermekfogamzásí időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje pedig 300 nappal számítandó, mindenkor beszámítva a nemzés és születés napját is. (Curia 1897 október 29. I. Gr. 228.) 13. A házasság fennállása alatt született gyermek törvénytelennek csak azon esetben mondható ki, ha bebizonyíttatott, hogy a gyermek fogamzása idejében a házasfelek nem érintkezhettek. Az anya beismerése s azon körülmény, hogy a házasfelek közt per volt folyamatban, hogy a nő azon idő alatt más férfival élt egy háztartásban együtt, elegendő bizonyítékot nem képez. Curia: Felperes keresetét a válóper adataira, valamint a jelen per során kiliallgatott tanuk vallomásaira alapit]a. Azonban sem a válóperben, sem a jelén perben kihallgatott tanuk vallomásaival az, hogy az ügygondnok által képviselt kiskorú gyermekek fogamzása idejében elsőrendű alperes volt férjével nem érintkezhetett, bizonyitottnak nem találtatott; a jelen perben kihallgatott tanuk arról vallanak, hogy elsőrendű alperes Kis-Zomborban férjénél a mondott időben nem volt, de ebből sem az, hogy Zomborban a tanuk tudtán kivül a találkozás mégis meg nem történhetett, annál kevésbbé tekinthető bizonyitottnak az, hogy elsőrendű alperes volt férjével máshol, különösen a szomszéd vármegyében fekvő Csongrádon, hol utóbb elsőrendű alperes tartózkodott, nem találkozhatott. A tanuk következtetésekre alapitják azt a további véleményüket, hogy ez időben a nemi közösülést a nevezett felek közt kizártnak tartják, e vélemény azonban döntőnek nem tekinthető, mert a tanuk csupán a tények felsorolására hivatvák, s mert ott különben is az a körülmény, hogy első-