Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

12 Az ember. 38. A korengedélynél fogva nyert teljeskoruság hatálybaléptének ideje. Guria: Valamint a valóságos teljeskoruság a törvény által e végre megszabott idő leteltével azonnal kezdetét veszi, ekként a korengedélynél fogva nyert teljeskoruság is az e részben jogérvényes határozatra hivatott hatóság határozatának keltével azonnal hatályba lép s ez okból a nagykorúsítás tényének joghatályossága kezdetére nézve a korengedély kézbesítésének ideje figyelembe nem jöhet. (1891 október 7. 183. sz.) 39. Ha valamely szerződés nem önjogu személy által köttetett meg, azt csak ennek törvényes képviselője, vagy nagykorúságának elérte után az annak idején cselekvőképességgel nem birt szerződő fél jogosult megtámadni s ekként a szerződésben a másik szerződő félként résztvevő önjogu alperes a teljesedésbe ment szerződést, felperes mint a másik szerződő fél cselekvőképességének hiánya miatt, megtámadni jogosultsággal egyáltalán nem bir. (1902 június 6. I. G. 55. sz.) Hasonlóan döntött a Curia I. Gr. 555/1899. sz. határozatában. 40. Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a jogképesség a halál bekövetkeztével megszűnik s hogy ennélfogva elhalt egyén jogviszonynak az alanya egyáltalán nem lehet, s hogy a fennállott jogviszony alapján valaminek a teljesítésére, kérésére vagy abbanhagyására bírói Ítélettel sem kötelezhető; ha a jogviszony egyik alanya meghalt s ha e jogviszonyból folyólag a másik fél követelést érvényesít í az elhalt fél örököseinek, vagy a hagyaték átadása esetében a felperes által marasztaltatni kívánt örökösnek perbe idézése olyan lényeges eljárási szabály, a melynek az alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak. 41. A hazai jog szerint eltűnt személynek sem életbenléte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem az által bizonyítandó vagy életbenléte vagy elhalálozása, a ki az egyiket vagy másikat állítja. (Curia 1887 február 15. 4908.) 42. Az állami anyakönyvek a halál okára bizonyítékul nem szolgálnak. Budapesti tábla : Az elsőbiróság vonatkozó indokaiban helyesen fejtette ki, hogy sem a C) alatti halotti anyakönyvi kivonat, sem a, D) alatti hivatalos orvosi bizonyítvány magukban véve nem nyújtanak elfogadható bizonyítékot arra nézve, hogy a biztositott öngyilkossággal vesztette életét. Mert az állami anyakönyvek, mint a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására rendelt bizonyitási eszközök, kizárólag csak ezekre a tényekre, de a fenforgó esetet nézve nem egyszersmind a halál okára is szolgálnak teljes bizonyitékul, és mert a D) alatti bizonyitvány a halál okát illetőleg nem positiv tényeket, hanem az azt kiállító orvosnak pusztán a bonczolás adataira alapított véleményét tartalmazza. Helyes tehát az elsőbiróság Ítéletének az a kimondása, hogy az öngyilkosság tényét a C) és D) alatti okiratok ellenében is az öngyilkosság alapján kötelezettségének megszűnését vitató alperes tartozik