Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A hitbér. 209 a másodbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert közszerzeménynek csak az a vagyon tekintendő, a mely a házasság megkötése idejében volt értéket meghaladja: a miből következik, hogy az adósságqk a hagyatéki vagyonból mindenek előtt levonandók. A perhez csatolt hagyatéki iratokból pedig kitűnik az, hogy a biróilag érvényesített adósságok összege nemcsak a közszerzeménynek állított vagyonértéket, hanem a hátramaradt összes ingók értékét is meghaladja; és mert a felperes nem igazolta, hogy ezek az adósságok a házasság megkötését megelőző időből származnának, sőt az a körülmény, hogy öreg Á. György épen az I) alatti árverési jegyzőkönyv 137. tétele alatt elárverezett és közszerzeménynek állított buza 144 forint 40 krajczárnyi árára érvényesítette biróilag igényét, hogy ugyanannak a 72 forint tartásdíj iránti igénye is az utolsó időből látszik eredni, hogy az I) alatti árverési jegyzőköny kiadási tételei között több oly kiadás fordul elő, a mely az utolsó évi termés terhére esik, hogy a hitbér első sorban a szerzett vagyont terheli és hogy a kihallgatott tanuknak vallomása szerint a 131., 132. és 133. tételek alatt eladott egy tehén és két ló közös szerzeménynek épen nem tekinthető, egyenesen arra mutat, hogy a felperes közszerzemény czimén követelést jogszerűen nem támaszthat. Az ingatlanra vonatkozó özvegyi haszonélvezeti jog tekintetében a másodbiróság részéről felhozott és az 1840 : VIII. törvényczikk 18. §-a rendelkezésének megfelelő indokok, e helyütt is elfogadtatnak. (1895 április 17-én 5952/1894. sz. a.) 170. A másodszor férjhez ment nőnek törvényes hitbére a törvény által megállapított hitbér összegének a feléből áll. Temesvári tábla: A törvényes hitbér a H. R. I. E. 93. §-a szerint azon jutalom, mely a házas nőt a házassági tartozás teljesítéséért férje javaiból a törvény alapján megilleti, a minélfogva, minthogy nem is állíttatott, hogy a felperes a házassági kötelességet nem teljesítette volna és minthogy továbbá a házassági hűségnek megsértése a felperes részéről, a melynek fenforgása esetében a hitbér nem követelhető, nincs bizonyítva, mivel a megállapított tényállás szerint a felperes az örökhagyóval a házasságkötés idejétől kezdve szakadatlanul együtt élt és az örökhagyó hagyta el a felperest, halála előtt három hónappal átköltözködvén az alperesekhez, a felperesnek igénye a törvényes hitbérre megállapítandó volt. Az 1840. évi XXII. törvényczikk 85. §-a szerint a törvényes hitbér a volt jobbágyoknál ugyan 40 forint illetve 80 koronát teszen ki, de minthogy maga a felperes állítja, hogy az örökhagyó a felperesnek második férje volt, a felperes a H. K. I. R. 46. §-a szerint a második férje vagyonából a törvény által megállapított hitbér összegének csak felét igényelheti, a minélfogva felperesnek e czimen a törvényes 80 korona hitbér felét, vagyis 40 koronát kellett megítélni, az ezt meghaladó összegre vonatkozó igényével pedig őt el kellett utasítani. (3163/1902. sz. a. — Curia helybenhagyja. 5298/1903. sz. a.) 171. A házasságkötés utáni időben kötelezett összeg nem hitbérnek, hanem halálesetre szóló ajándékozásnak tekintendő. Grecsák: Magyar Döntvénytár. VII. 14