Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A közszerzemény bizonyítása, elévülése. 203 159. A közszerzemény bizonyítása azt terheli, a ki annak lételét állítja. a) Curia: A mi a hagyatékul leltározott ingóságokat illeti, azoknak felerészét az alperes közszerzemény czimén kérte magának megitéltetni. Felperesnek, a ki az örökhagyónak első házasságából származott leánya, tagadásával szemben alperesnek kellett volna kimutatni, hogy örökhagyónak az alperessel kötött házasság létrejöttekor már megvolt vagyonát a hagyatékul leltározott vagyon, ide nem számitva az örökhagyóra örökség vagy ajándékozás utján hárult vagyont, az ingóságok értékével túlhaladja. Minthogy azonban alperes ezt ki nem mutatta, a marhanemüek életkorára való hivatkozás pedig figyelembe azért nem jöhet, mert ha a korábban megvolt vagyon értékéből marhák vétetnek, az még vagyongyarapodást, tehát szerzést nem eredményez, ennélfogva alperest az ingóságok felerésze közszerzemény czimén meg nem illeti. (3342/1903. sz. a.) b) Szegedi tábla: Az örökhagyónak akkor, a mikor a relperessel házasságra lépett, már jelentékeny vagyona volt, ennélfogva a felperes özvegyet terheli annak bizonyítása, hogy a házasság megszűntekor meglevő érték a házasság megkötésekor létezett értéket meghaladja, a miből következik, hogy a felperest terheli annak a bizonyítása is, hogy az egybekeléskor az örökhagyó vagyonát 2040 korona adósság terhelte s hogy ez az adósság csakis a házasság tartama alatt fizettetett ki. (39/1900. sz. a. Curia helvbenhagyj a 4824/1900. sz. a. Azonos Curia 5642/1887. sz. a.) c) Curia: Felperes maga beismerte, hogy Sz. István 1866-ban, midőn hozzá férjhez ment, sertéskereskedéssel foglalkozott; ezen ténykörülmény és alperesek tagadása ellenében tehát felperes köteles lett volna igazolni, hogy azon érték, melynek felét közszerzemény czimén követeli, felülmúlja azon értéket, mely Sz. Istvánnak birtokában már az első házassága, illetőleg özvegysége idejében létezett, vagyis azt, hogy azon összeg, melynek felét igényli, csakugyan a vele való házasság ideje alatt szereztetett. E tekintetben a C) alatti telekkönyvi kivonat elegendő bizonyítékul nem vehető, mert ez ki nem zárja, hogy Sz. István már előbb ingó vagyonnal birt, sőt fenjelzett foglalkozása támogatja alperesek azon állítását, hogy tetemesebb üzleti tőkével kellett rendelkeznie. Miután pedig szerzeménynek általában és igy a házasság alatti közszerzeménynek is csak az tekinthető, a mennyivel a férj vagyona a házasság ideje alatt gyarapodott, ily gyarapodás azonban felperes által ki nem mutattatott: felperest keresetével elutasítani kellett. (1883 május 30-án 2563. sz. a.) 160. A ki valamely vagyont közszerzemény czimén igényel, az az illető vagyon közszerzeményi eredetét igazolni tartozik. (Curia 1472/1883. sz. a.) 161. A néhai N. N. hagyatékának tárgyalása alkalmával felperes a . . . sz. ingatlant néhai N. N. hagyatékául egészben elfogadván, ezzel a tényével az ingatlan állagára vonatkozóan minden jogairól, tehát