Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

192 A házastársak külön vagyonának jövedelme. hogy az örökhagyó vagyonát még életében gyermekeinek és unokájának osztályrészük fejében átadta és hogy felperes a H) alatti szerződés 8. pontjában neki rendelt tartást elfogadta, mert az osztály utján történt átruházás ellenére alperesek, mint az örökhagyó kötelezettségébe lépő örökösök, a közszerzeményért felelősek, mert jogról való lemondáshoz, ha az világos szavakban kifejezve nincs, oly tények szükségesek, melyek minden kétséget kizáró módon feltüntetik a jogról való lemondást s ily ténynek azonban az, hogy felperes a vagyonátruházásról tudomással birt s a neki, mint különben is özvegyi haszonélvezetre jogositott félnek rendelt tartást elfogadta, nem tekinthető;. végre, mert felperes ellenzése nem akadályozhatja azt, hogy a házasság tartama alatt szerzett minden vagyon, mely a közszerzemény jogi természetével bir, közszerzeménynek állapittassék meg. Curia helybenhagyja. (1900 június 25-én 3409. sz. a,) 133. Az a vagyon, mely a házasság tartama alatt az ági vagyon vagy a külön vagyon jövedelméből szereztetik, szintén közszerzeményt képez. (Curia 2693/1901. sz. a. Hasonlóan Curia 1884 deczember 17-én 3054. sz. a.) 134. Habár a nő a házasság tartama alatt külön vagyonnal birt, ezen külön vagyonnak növedéke és annak haszna, a mennyiben a nő nem igazolja, hogy vagyona saját külön kezelése alatt állott, közszerzeményt képez. (Curia 1886 február 12-én 5343/1885. sz. a.) 135. Oly tárgyak, melyek szépművészet utján állíttatnak elő (képek), közszerzeményt nem képeznek. (Budapesti tábla 1883 november 26-án 31181. sz. a.) 136. A házasság megkötése előtt megvolt, de a házasság tartama alatt elégett épületek helyébe emelt épületek, illetve ezek felépítési költsége, nem vagyonszaporulat, tehát közszerzemény sem. Curia: A házasság tartama alatt szerzett vagyonból, tekintet nélkül a házasság tartama alatt beállott eseményekre, közszerzeményt csak az a vagyontöbblet képez, mely a házasság előtti vagyonértéket meghaladja, s illetve a fennálló adósság levonása után megmarad; özv. G. I.-nének előadásából azonban megállapítható, hogy az örökhagyóval fennállott házassága tartama alatt épitett épületek azon épületek helyébe lettek épitve, melyek örökhagyó telkén a házasság előtti időben megvoltak s házasságra lépésük után rövid idővel elégtek; ezek az épületek, illetve azok felépitési költsége tehát, miután csak a megvolt épületeket helyettesitik s a netáni értékkülönbözetre semmi adat fenn nem forog, vagyonszaporulatnak nem tekinthetők. De nem tekinthetők vagyonszaporulatnak a házasság tartama alatt szerzett ingatlanok sem azért, mert azok 500 kor. értékét a hátramaradt 1000 kor. adósság meghaladja. (Curia 1902 április 22-én 4572/1901. sz. a.)