Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Közszerzemény. 187 az alperest az ingatlanoknak közös birtokba való kibocsátására, az ingók fele részének természetben való kiszolgáltatására, 50 frt évi szűnt haszonnak a megtérítésére s a mennyiben alperes az ingatlanok, vagy az ingók közül a per folyama alatt valamit elidegenitett, a hiányzó vagyonrész becsértékének s járulékai megfizetésére kötelezni. Ezzel szemben az alperes az ingatlanok és ingók közszerzeményi voltát tagadta. A keresethez A) alatt csatolt esketési anyakönyvi kivonat szerint alperes második nejével, vagyis az örökhagyóval 1870. febr. 22-én lépett törvényes házasságra; az ellenirathoz csatolt adásvételi szerződésekből s a tkkvekből kitűnik, a mit különben az alperes tagadásába nem vett, hogy alperes a keresetbe vett s egyedül az ő nevére irt ingatlanokat az örökhagyóvali törvényes házasságnak tartama alatt, még pedig a 109. sz. tkjkvi ingatlannak kivételével, a többi ingatlanokat a házasságnak 4., 6., 14., 19., 21-ik évében szerezte. Tekintve,, hogy a házasság tartama alatt vétel utján szerzett birtok, tekintet nélkül arra. hogy a házastársak egyike hozzájárult-e a vételhez és mennyiben, közszerzeménynek tekintendő; tekintve, hogy oly esetben, midőn a házasfelek a törvénynél fogva közszerzőknek tekintetnek, törvényes vélelem szól a közösség mellett minden vagyonra nézve, mely a házasság tartama alatt szereztetett s a bizonyitási kötelezettség azt terheli, a ki az ellenkezőt állítja; tekintve, hogy a törvényes vélelem megerőtlenitésére nézve nem elegendő sem az, hogy a szerzési jogügylet csak az egyik fél nevében köttetett, vagy a megvett ingatlan csak egynek nevére Íratott, sem annak kimutatása, hogy a szerzési jogügyletről készített iratban szerzőként megnevezett fél önálló vagyonnal bírt, hanem tüzetesen bizonyítandó a külön vagyon beruházása a házasság alatti szerzeményben; tekintve, hogy joggyakorlatunk szerint az, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingatlant az egyik házastárs saját nevére irattá, a másik házastárs közszerzeményi jogára kihatással nincs; tekintve, hogy ezek szerint az alperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy a kérdéses ingatlanokat a saját külön vagyonából, vagy az első feleség után maradt készpénzből szerezte, alperes azonban ezen lényeges és perdöntő ténykörülmény mellett egyáltalában bizonyítékot elő nem állított, sőt ennek a bizonyítását meg sem kísérelte; tekintve, hogy alperes azt. hogy az örökhagyóval történt egybekelésekor annyi külön vagyonnal birt, a mennyit a kérdéses ingatlanok megvételére fordított* felhívott tanúival különben sem bizonyította be, az a körülmény pedig, hogy az első feleségével nemzett gyermekei a 2-ik házasság idejében a gazdaság gyarapítása körül segédkeztek és dolgoztak, a 2-ik házasság alatt szerzett vagyon közszerzeményi voltára befolyással nincsen;. tekintve, hogy felperesek több tanú vallomásával perrendszerüen bizonyították, hogy örökhagyó, midőn alperessel egybekelt, beruházható magánvagyonnal is rendelkezett, és hogy alperes a felperesek atyja utáni ingatlanokat az örökhagyóval ennek haláláig s igy 24 évnél hosszabb időn át birtokolta s haszonélvezte s a tanuk vallomása szerint alperes vagyona ezen idő alatt tetemesen megszaporodott, hogy továbbá örökhagyó szorgalmas, takarékos nő volt és csak életének utolsó éveiben gyöngélkedett, de akkor is a könnyebb munkákat