Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Közszerzemény. 185 bizonyítékot nem nyújtott, a melynek alapján megállapítható volna, jhogy felperesnek közszerzeménye az említett ingatlan értékét csekélyebb mérvben terhelné, mint az ezen alperes terhére elsőfokú bíróság által megítélt 901 frt 4 far., ennélfogva .... (3652/1899. sz. a.) e) Szegedi tábla: A telekkönyvi bejegyzésből kitűnik, hogy a . . . . sz. házra az örökhagyó tulajdonjogot nem szerzett, mert ez a Mz az eladóval megkötött szerződés alapján közvetlenül az alperes javára íratott át. A kir. ítélőtábla azonban bizonyítottnak fogadta el .azt, hogy a ház vételárát nem az alperes, hanem az örökhagyó saját vagyonából fizette ki. Ehhez képest, minthogy az örökhagyó a házat meg nem szerezte, hanem csakis annak vételárát fizette ki sajátjából, felperest nem a háznak. felerésze, hanem a vételárnak felerésze illeti meg közszerzeménye fejében. (6341/1900. sz. a.) Curia helybenhagyja. {2693/1901. sz. a.) 121. A közszerzeményre való jog a házastársak közös gazdálkodásán és életközösségén alapszik, ha a hagyatékhoz tartozóul megállapított vagyon a házastársak tényleges különélése idejében szereztetett, a nőnek közszerzeményi joga a hagyatékhoz egyáltalán nincs. Curia helybenhagyja. (Nagykikindai törvényszék 1896 június 30-án 7200/1895. sz. a. Hasonlóan Curia 9194/1890. sz. a.) 122. Házasságon kivüli együttélésből közszerzeményi jogok le nem származtathatók. (Curia 389/1888. sz. a.) 123. Azt a nőt, a ki férje részéről szenvedett bántalmazása miatt volt kénytelen az együttélést megszakítani, az elhagyás közszerzeményi jogától meg nem fosztja. Szegedi tábla: Nem osztja a kir. tábla az első'-bíróság ítéletének azon álláspontját, hogy felperes közszerzemény megállapítása iránti keresetével még szerzeményi vagyon igazolása esetében is elutasítandó enne, egyrészt azért, mert férjét, az alperest, a közöttük kilencz évig fennállott házasság tartama alatt hosszabb-rövidebb időre ismételten elhagyta, már pedig a közszerzeményi jognak feltételét a házasfelek .állandó életközössége és együttélése képezi s másrészt azért, mert felperes a közszerzeményre vonatkozó igényeiről az alperes által részére 200 írtról kiállított 9 •/. alatti kötelezvény fejében lemondott. Nem osztja pedig a kir. Ítélőtábla az első álláspontot azért; mert a tanuk vallomásával bizonyított azt a körülményt, hogy az alperes nejét — felperest — ismételten bántalmazta s keserítette, a XL. alatt felvett szentszéki ítélet, valamint LXVI. alatti válóper adatai megerősítik, megállapittatván az Ítéletben az, hogy a felperes és alperes között fennállott házasság felbontása az alperes által végbevitt bántalmazás folytán történt; ha ily magaviselet mellett kényszerült felperes az alperessel fennállott együttélést megszakítani, ez az elhagyás őt közszerzeményi jogától meg nem fosztotta. (1897 január 25-én. Curia helybenhagyja. .1897 november 30-án 2097. sz. a.)