Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

176 Közszerzemény. kun kerületben fennálló helyhatósági szabályokban foglalt rendelkezések mérvadók, mérvadók tehát azok a jelen esetben is. A jász és kun statútumok V. fejezete 1. §-a szerint pedig a férj életében annak elhalt felesége utáni jogán a nő örökösei közszerzeményi jogot nem érvényesíthetnek, minélfogva felpereseket alaptalan keresetükkel el kellett utasítani. — Curia: Helybenhagyja. Indokolás: Felperesek mint alperes elhunyt nejének törvényes leszármazói, a keresetben megjelölt ingatlanokra és ingókra vonatkozólag, alperessel a hátramaradt hitvestárssal szemben S. A.-nak közszerzői jogát kérik megállapítani és ennek utána a törvényes öröklést szabályozni. E kérelmükkel felperesek a másod biróság Ítéletének helybenhagyásával e helyütt is el voltak utasitandók ; mert alperes és volt neje S. A. a per adatai szerint együttélésük alatt jász-kun kerületi illetőségűek voltak; és mert az id. törv, szabályok 13. és 17. §§-ai rendelkezésének egybevetéséből, valamint a jász-kun statútumok V. fejezetének határozmányaiból nyilvánvaló, hogy a jászkun özvegy férjével szemben az elhunyt nő örökösei, a házasság tartama alatt szerzett vagyonokra csupán a házassági együttélés alapján közszerzői jogot nem érvényesithetnek és mert ekként felperéseknek anyja, illetve nagyanyja S. A.-nak a kereseti javakban a kereseti czimen érvényesített közszerzői j ogosultsága nem lévén, felperesek S. A. után törvényes öröklést hagyaték hiányából nem követelhetnek. Felpereseknek az az érvelése, hogy a közszerzői jogosultság az id. törv. szabályok 13. §-nak rendelkezésénél fogva a jász-kun asszonyt és igy utódait is feltétlenül megilletné, tartható alappal nem bir; mert az id. 13. §-ban érintett korábbi magyar törvények között nem lévén olyan, a mely a közszerzeményre nézve a jász-kun özvegy férjjel szemben az utódainak jogát megállapítaná, a jász-kun asszony utódára egyedül a jászkun statútumok nyerhetnek alkalmazást. Ámde a statútumok V-ike szerint a jász-kun házastársak között a közszerzői jog a mennyiben az. a nő részére egyáltalán helyt foghat, csakis az özvegy asszony által saját személyében érvényesíthető, de nem az elhunyt nő utódai részéről az élő férjjel szemben. (1892 november 16-án 10246. sz. a.) b) Curia: A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik indokaiból és azért, mert a per adataiból kitetszőleg, az elsőrendű alperes és a felperesanyja, néhai J. E. házassági együttélésük ideje alatt lajosmizsei s ekként jászkun kerületi illetőséggel birván, a kereseti előadás szerint házasságuk tartama alatt szerzett lajosmizsei ingatlanokra vonatkozóan a jászkunokra nézve érvényben fennálló jogszabályok alkalmazandók: az id. törvk. szab. 13. és 17. §-ai rendelkezésének egybevetéséből, valamint a jászkun statútumok V. fejezetének határozmányaiból pedig nyilvánvaló, hogy a jász-kun özvegy férjjel szemben az elhunyt nő örökösei a házasság tartama alatt szerzett jászkun vagyonokra csupán a házassági együttélés alapján közszerzői jogot nem érvényesithetnek. Nem jöhet figyelembe felpereseknek az érvelése, hogy az idézett törvk. szab. 17. §-a a jászkun statútumok rendelkezéseit csakis a hitvestársi és özvegyi öröklésre, valamint az özvegyi jogra nézve tartván fenn, a közszerzői jogosultság az id. törv. szab. 13. §-a alapján a jászkun asszonyt és igy utódait is föltétlenül megilletné, mert a 13. §-ban érintett korábbi magyar törvényekben nem létezvén olyan rendelkezés, a mely