Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Hozomány. 153 emészteni, a midőn t. i. ezt nagyobb családi érdekek föltétlenül parancsolják. Ily esetnek a fenforgását azonban az alperes nem igazolta, mert a hagyatéki leltárban és az alperes elleniratában név, kor és idő előadása nélkül emiitett három gyermeknek a temetési költsége, a mely különben is részletezetlen és egyáltalában semmivel nincs támogatva és a mely 160 K-val tulmagasan van felszámitva, a hozományt nem terheli, mert az alperes nem is állitotta, hogy ily költekezéshez az örökhagyó hozzájárult, ez a költség pedig nem képez oly végszükséget, a mely a hozomány állagának a megtámadására alapos indokot képezne. Ugyanez áll a 2*/. alatti bizonyítványban részletezett 131 K kiadásról is, a mely a Juon nevü gyermek dajkálásával merült fel és a mely költség a hozomány állagának terhére annál kevésbbé számitható fel, mert a bizonyítvány szerint ez a gyermek az anyját, az örökhagyót túlélvén, a hozomány állaga rászállott, következőleg azt az apa csak a gyámhatóság engedélyével fordíthatta volna ily kiadásokra. Ekként a 440 K hozománynak állaga a maga teljes épségében száll át a törvényes örökösre. A mi a hagyatéki leltárban fölvett és 20 K-ra becsült' ágynemű-ruhákat illeti, minthogy felperes ezeknek ági minőségét bizonyítani meg sem kísérelte, a bíró gyakorlat alapította jogvélelem alapján közszerzeménynek tekintendők, és mint ilyenekre a közszerzőtársnak, az alperesnek törvényes öröklési joga van ugyan, azonban a fenálló joggyakorlat szerint a hagyatéki teher elsősorban a szerzeményi vagyonból fedezendő; minthogy pedig az örökhagyó temetésével fölmerült 90 K költség a szerzeményi vagyon értékét fölösen kimeríti, az alperesre szálló hagyaték nincs. Ekként a hagyatéknak 460 K-t tevő összértékből a 90 K temetési költséget, mint a hagyaték terhét leütvén: 370 K az a tőkeösszeg, melyet alperes a felperesnek megtéríteni tartozik azért, mert ez az összeg kevesebb, mint az ági vagyont képezett 440 K hozomány. (1903-május 22-én. 351/1903. sz. a.) Curia: A kir. tábla Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (6333/1903. sz. a.) 72. A hozomány visszatérítésének nem feltétele, — és annak a kimutatása nem szükséges — hogy az a férj vagyonába beruháztatott. A készpénzbeli hozomány visszatérítendő akkor is, ha azt a házastársak, a házassági együttélés közben közösen felhasználták. Curia: Az a körülmény, hogy a házastársak a készpénzbeli hozományt a házassági együttélés alatt közösen felhasználták, még ha bebizonyítva volna is, nem változtatja meg a hozomány jogi természetét, tehát nem is menti fel a férjet a visszatérítés kötelezettsége alól, a minek egyáltalában véve előfeltétele az a körülmény sem, hogy a hozomány a férjnek vagyonába beruháztatott. (1900. január 11-én 5810. sz. a.) Ellentétes, elhagyott álláspont: a) Curia: A nem nemes férj özvegye az örökösöktől ingóságokból álló női hozománya értékének megtérítését az 1840: VIII. t.-cz. értelmében csak az alatt a feltétel alatt követelheti, ha a hozomány a, férjhezmenetel alkalmával eszközölt összeírás mellett megállapítva