Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

146 Hozomány. a felperes a hozományul nyert takarékpénztári betéti könyvvel a házasság tartama alatt feltétlenül nem rendelkezett és abból, hogy a betéti könyv iránt a házassági szerződésben megállapított jogait nem gyakorolta, azt következtette, hogy a jelzett hozományi vagyon szaporulatához való igényét elvesztette. Abból a megállapításból azonban, hogy a felperes a betéti könyvvel feltétlenül nem rendelkezett és hogy a házassági szerződésen alapuló jogait nem gyakorolta, nem következik, hogy felperes a hozományi tőke kamatai iránti jogát elvesztette; mert abból a megállapított tényből, hogy a vinculált betéti könyvre elhelyezett összeg iránt a házasfelek csak közös megegyezéssel rendelkezhettek, csak az következik, hogy az egyébként is a nő- kizárólagos tulajdonát képező hozományi tőkeösszeg nem állott a férj rendelkezésére, de nem egyúttal az is, hogy a kamat a férjet nem illetné, ha az iránt nem is rendelkezett; és mert jogszabály az, hogy valamely jognak nem gyakorlása magában véve a jognak megszűntét vagy elvesztét nem eredményezheti. A közokiratba foglalt házassági szerződés szerint az időközben 10,000 koronára leszállt betéti könyv felperesnek nemcsak hozományul adatott, hanem mint ilyen a férjnek tényleg át is adatott, az eme közokiratban foglaltakkal szemben tehát alpereseket terhelte a bizonyitás az iránt, hogy eme betétkönyv hozomány jellege a házasfelek által utólag megváltoztattatott és hogy a mennyiben azok között később ily vagyonjogi szabályozás történt, az az 1886 : VII. t.-cz. 22. §-a rendelkezéséhez képest közjegyzői okiratban történt, alperesek azonban ily értelmű megállapítást az ügyiratokból s az Ítéletből kitűnően nem is kértek. Minthogy tehát a kérdésben levő összeg a férjnek tényleg átadott hozományt képezett, minthogy a megállapitott tényállás szerint a betéti könyvecskére vezetett közös rendelkezési joga sem az által, hogy a betéti könyvecske a végrehajtás alkalmával a nő birtokában találtatott, sem maga a végrehajtás tényével meg nem szűnt, tehát joghatályában ma is fennáll, és minthogy jogszabály az, hogy a hozomány a házasság megszűntével a nő, vagy ennek elhalálozásakor örökösei által csak oly minőség és mennyiségben követelhető vissza, mint az tényleg adatott, vagyis hogy a szaporulat visszakövetelés tárgyát nem képezheti, és minthogy e szerint a készpénzbeli hozomány után az annak szaporulatát képező kamat és a házasság tartamára a nő vagy örökösei által egyáltalán nem követelhető: kétségtelen, hogy a felperesnek átadott hozomány kamatai a férjet illetik, melyek a nő adósságainak törlesztésére nem fordithatók s a mennyiben a nő adóssága fejében lefoglaltattak, a férj tulajdonaként a foglalás alól fölmentendők. Ily körülmények között felperes a felebbezési biróság által keresetével jogszabályok megsértésével utasittatván el, annak Ítéletét megváltoztatni s a keresetnek helyt adni kellett. (1900 február 16-án I. G. 605/1899. sz. a.) 58. A férjnek átadott hozományi pénzen vett ingók ellenkező megállapodás hiányában nem válnak a nő tulajdonává. Curia: Téves ugyan a felebbezési biróságnak az a jogi nézete, hogy a kérdésben levő gazdasági felszerelések, a megállapitott tényállásból kifolyólag, közszerzeményt képezhetnek, mert abból a megállapi-