Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

132 A nő tartásdíj kozott vagyon értéke erejéig, ez pedig törvényes alappal bir, mert mikép a felebbezési biróság Ítéletében helyesen kifejtette, elsőrendű alperes tartási kötelezettsége a megajándékozás idejében fennállott.­Ennek a tartási kötelezettségnek II—V. rendű alperesekkel szemben­való érvényesítése czéljából azonban ajándékozási szerződés érvénytele­nítésére szükség nem volt és felperes erre jogosítva sincs, mivel a, fennálló Ítélkezési joggyakorlat szerint, felperes kereseti joga e tekin­tetben csak annyira terjed ki, hogy az ajándékozás idejében fennállott tartási kötelezettségért a megajándékozottat az ajándékozott vagyon értéke erejéig felelősségre vonhatja. (1897 október 13. I. G. 274. sz. a.)­21. A nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdijat. Mégis oly esetben, midőn önálló vagyonnal nem biró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevé­kenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti, másfelől pedig az önhibáján kivül különélésre kényszeritett nő vagyontalan és kereset­képtelen, a férj apját is terheli a fia nejének eltartása iránt kötelezettség, a mikép ennek a jogi felfogásnak a Curia többi ízben hozott határoza­taiban kifejezést adott. (1897 április 23-án I. Gr. 56. így Curia 1899' I. G. 383. sz. a. is.) 22. A kereset beadását megelőző hosszabb időre a tartási dij a nő részére csak akkor Ítélhető meg, ha a nő igényének érvényesítésében tőle nem függő körülmények által volt gátolva, vagy késedelmeskedése épen férjének ténykedésére vagy annak személyi viszonyaiban fekvő okra vezethető vissza. Curia: A különválva élő nőnek az ideiglenes tartás megállapítá­sára való igénye abban az időpontban válik ugyan érvényesithetővé, a melyben a férj hibájából az együttélés megszakittatott, azonban a bírói gyakorlat, kiindulva abból a szempontból, hogy az ideiglenes nőtartás­czélja csak az, hogy a nő részére addig is, míg a házassági együttélés­ismét visszaállittatik, avagy esetleg megindítandó válóperben a házas­társak vagyoni igényei véglegesen rendeztetnek, a megélhetés biztosit­tassék és hogy a férj nem kötelezhető arra, hogy nejének utólag egy összegben térítsen meg tartási dij fejében oly nagyobb összeget, a melyet­kisebb összegében vagyoni állapotának veszélyeztetése nélkül fizethetett volna, a fennebbi jogszabályt állandóan akkép korlátozva alkalmazza, hogy a kereset beadását megelőző hosszabb időre a tartási dij a nő­részére csak akkor ítélhető meg, ha a nő igényének érvényesítésében tőle nem függő körülmények által gátolva volt, vagy késedelmeskedése épen férjének ténykedésére vagy annak személyi viszonyaiban fekvő okra vezethető vissza. (1897 október 14-én I. G. 284. sz. a.) 23. A házasságnak, mint az élet legfontosabb intézményének, sajátos természetéből folyik, hogy a házasfeleknek egymás irányában való cselekményei és nyilatkozatainak hordereje és jelentősége nem mereven a jogi, hanem egyúttal erkölcsi, ethikai oldalról is bírálandó meg. Ebből a szempontból kiindulva tehát e viszonyból származott köve­telések megbirálásánál nemcsak az elvontan tekintett tények, hanem a.

Next

/
Thumbnails
Contents