Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

110 Házassági törvény. 102. §. — Anyagi rész. téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperest kellő vagyoni alap hiánya miatt a tartásra nem kötelezte. (Curia 1902 szeptember 19-én G. 121. sz.) 288. Azzal az ügylettel, melylyel a házasfelek az ideiglenes nőtartás kérdését, tehát vagyoni viszonyt szabályozó jogerős birói ítélet rendelkezésétől eltérően, a tartási kötelezettségre nézve más megállapodásra jutnak, közöttük kétségen kivül szintén vagyoni viszony rendeztetik, már pedigx ilyen esetekben a felek között létesült megállapodás érvényességének megbirálásánál az 1886: VII. t.-ez. 22. §-ának a) pontjában foglalt jogszabály alkalmazandó. (Curia 1902 október 22-én Gr. 207. sz.) 289. A bontó Ítéletnek joghatálya elenyészte ti az ideiglenes tartásdíj iránti Ítélet joghatályát s a köteléki perben keletkezett ítélet jogerőre emelkedése után — habár felperes a tényleg elhasznált tartási összeget vissza nem is követelhetné, az igénybe nem vett tartásdíjat egy összegben utólagosan alperes sem követelheti, illetve az iránt végrehajtást nem vezethet és pedig annál kevésbé, mivel feltéve, hogy az ideiglenes nőtartás iránt hozott Ítéletet a bontó perben hozott Ítélet önmagában és feltétlenül nem is helyezné hatályon kivül és a marasztalt alperes, hogy az ideiglenes tartás iránti Ítélet hatálya alól menekedjék, külön perben tartoznék azt hatálytalanítani, felperes nem lehet elzárva attól, hogy a midőn alperes ellene az ítélet alapján végrehajtást kér és foganatosít, marasztalt fél a végrehajtási jognak megszüntetését — mellőzve a külön hatálytalanítás iránti pert — az 1881 : LX, t.-cz. 30. §-a alapján kérhesse. E mellett merőben közömbös, hogy alperes a tartásdijat a bontási per befejezte előtt, mi okból nem hajtotta be. (Curia 1902 január 15-én I. G. 505/1901. sz.) 290. Az ideiglenes tartásdíj mérvének megállapításánál a nőnek nemcsak vagyoni viszonyai, de keresetképessége is tekintetbe veendő. A házastársaknak a férj hibájából különélése esetében fizetendő ideiglenes tartásdíj czélja az, hogy addig is, mig a házassági válóperben a vagyoni viszonyok végleg rendeztetnek, a nő megélhetése biztosittassék és a tartásdíj fizetése iránti kötelezettség birói megállapításánál a nő vagyoni viszonyai és keresetképéssége is tekintetbe veendők. Minthogy azonban azzal a fentiek szerint megállapított tényállással szemben, hogy felperes egy háznak közös és egy évenként mintogy 140 koronát jövedelmező szőlőnek kizáró tulajdonosa, hogy továbbá szolgálat utján havi 14 korona keresménye van és hogy igy keresetképes, felperes nem kérte megállapítani és nem is állapíttatott meg az, hogy az ő és férje társadalmi állásának megfelelő megélhetése a saját vagyonából és keresményéből biztosítva nincs és hogy ekként felperes megélhetése végett ennek jövedelmét az alperes részéről pótolni szükséges volna, ennélfogva a felebbezési bíróság alperest erre a pótlásra jogszabály sértésével kötelezvén, felperes keresetével elutasítandó volt. (Curia 1902 január 17-én I. Gr. 504/1901. ; v. ö. alább [236. 1.] 19796. sz.)