Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

70 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 96. hamis okirat felhasználása a B. T. K. 400. §-ának meghatározása alá esik mert épen ez az eszmei halmazatnak jellemző mozzanata ; sem azr hogy a magánokirathamisitás a valótlan ténynek nyilvánkönyvi bevezettetése végett történt, mert a czélzat kapcsolata, ha a törvény külön nem rendeli, egybe nem olvasztja a különálló bűncselekményeket. (Curia. 1896 évi 9357. sz. 1897 június 16.) 200. Okirathamisitás és sikkasztás eszmei halmazata forog fenn, midőn magánmegbizott a sikkasztás elpalástolása czéljából hamis könyveket vezet. Tekintve, hogy vádlott, mint a kunhalasi róm. kath. egyházközségnél volt pénztárnok, az egyházközségi adófizetőktől beszedett s egész mérvében nyugtázott összegeket az egyházközség pénzbeszedési napló és főkönyveibe azért vezette be kisebb tételekben, hogy ennek folytán a nyugtázott összegekből a napló és főkönyvbe bevezetett összegeken felüli mennyiséget magának megtarthassa, elsikkaszthassa illetve az okira thamisitást azért követte el, hogy az ezzel együttesen véghezvitt sikkasztást elpalástolhassa s igy a magánokirathamisitás csak eszköz volt az ezzel együtt véghezvitt s kitűzött sikkasztás elkövetésére ; ennélfogva a kettő megoszthatatlanul és szétválaszthatatlanul összefügg és. habár mindkét cselekmény külön-külön büntetendő cselekményt képez,, mégis azok megoszthatatlan voltánál fogva ez esetben nem anyagi, hanem, eszmei bűnhalmazat esete forog fenn. Ugyanazért mindkét alsóbiróság. Ítélete részben megváltoztatik és vádlott a B. T. K. 401. §-ába ütköző és a 402. §. második bekezdése szerjnt minősülő magánokirathamisitás. bűntettével a B. T. K. 95. §-a értelmében eszmei halmazatban álló, a B. T. K. 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint minősülő sikkasztás bűntettében mondatik ki bűnösnek. (Curia 1440. sz. 1896 január 17.) 201. Vallás elleni vétség és becsületsértés eszmei halmazata forog fenn, ha a vádlott a templomban fenhangon becsületsértő kifejezéseket hasznáL Vádlottnak azon tette, hogy ő Gr. E.-et az isten tiszteletre rendelt helyiségben fenhangon szidalmazta és ekképen közbotrányt okozott a B. T. K.-nek ugy 191., mint 261. §-át sértvén, minek folytán a B. T. IL 95. §-ának rendeleténél fogva, vádlott csak a súlyosabban büntetendő vallás elleni vétségben volt bűnösnek kimondandó. (Curia 1478. sz. 1898 deczember 7.) 96. §. Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el: az egyes cselekményekre együttvéveegy összbüntetés szabandó ki. A?, összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekményre meghatározott legsúlyosabb büntetési nemben állapítandó meg ; ha az határozott időtartamú szabadságvesztésbüntetésben áll, ennek leghosszabb tartama a következő szakaszokban megállapított megszorításokkal felébb emelhető. Általános. 202. Aberratio esetén két vagy több eredmény mellett szándékos cselekmények anyagi halmazata állapíttatott meg. (Curia 1889. évi 7435. sz. 1890 február 7. L. még a 82. és 95. §-oknál.)