Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

70 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 96. hamis okirat felhasználása a B. T. K. 400. §-ának meghatározása alá esik mert épen ez az eszmei halmazatnak jellemző mozzanata ; sem azr hogy a magánokirathamisitás a valótlan ténynek nyilvánkönyvi bevezet­tetése végett történt, mert a czélzat kapcsolata, ha a törvény külön nem rendeli, egybe nem olvasztja a különálló bűncselekményeket. (Curia. 1896 évi 9357. sz. 1897 június 16.) 200. Okirathamisitás és sikkasztás eszmei halmazata forog fenn, midőn magánmegbizott a sikkasztás elpalástolása czéljából hamis könyveket vezet. Tekintve, hogy vádlott, mint a kunhalasi róm. kath. egyház­községnél volt pénztárnok, az egyházközségi adófizetőktől beszedett s egész mérvében nyugtázott összegeket az egyházközség pénzbeszedési napló és főkönyveibe azért vezette be kisebb tételekben, hogy ennek folytán a nyugtázott összegekből a napló és főkönyvbe bevezetett össze­geken felüli mennyiséget magának megtarthassa, elsikkaszthassa illetve az okira thamisitást azért követte el, hogy az ezzel együttesen véghezvitt sikkasztást elpalástolhassa s igy a magánokirathamisitás csak eszköz volt az ezzel együtt véghezvitt s kitűzött sikkasztás elkövetésére ; ennél­fogva a kettő megoszthatatlanul és szétválaszthatatlanul összefügg és. habár mindkét cselekmény külön-külön büntetendő cselekményt képez,, mégis azok megoszthatatlan voltánál fogva ez esetben nem anyagi, hanem, eszmei bűnhalmazat esete forog fenn. Ugyanazért mindkét alsóbiróság. Ítélete részben megváltoztatik és vádlott a B. T. K. 401. §-ába ütköző és a 402. §. második bekezdése szerjnt minősülő magánokirathamisitás. bűntettével a B. T. K. 95. §-a értelmében eszmei halmazatban álló, a B. T. K. 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint minősülő sikkasztás bűn­tettében mondatik ki bűnösnek. (Curia 1440. sz. 1896 január 17.) 201. Vallás elleni vétség és becsületsértés eszmei halmazata forog fenn, ha a vádlott a templomban fenhangon becsületsértő kifejezéseket hasznáL Vádlottnak azon tette, hogy ő Gr. E.-et az isten tiszteletre ren­delt helyiségben fenhangon szidalmazta és ekképen közbotrányt okozott a B. T. K.-nek ugy 191., mint 261. §-át sértvén, minek folytán a B. T. IL 95. §-ának rendeleténél fogva, vádlott csak a súlyosabban büntetendő vallás elleni vétségben volt bűnösnek kimondandó. (Curia 1478. sz. 1898 deczember 7.) ­96. §. Ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve­egy összbüntetés szabandó ki. A?, összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekményre meghatározott legsúlyo­sabb büntetési nemben állapítandó meg ; ha az határozott időtartamú szabadság­vesztésbüntetésben áll, ennek leghosszabb tartama a következő szakaszokban meg­állapított megszorításokkal felébb emelhető. Általános. 202. Aberratio esetén két vagy több eredmény mellett szándékos cselekmények anyagi halmazata állapíttatott meg. (Curia 1889. évi 7435. sz. 1890 február 7. L. még a 82. és 95. §-oknál.)

Next

/
Thumbnails
Contents