Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

A bűnvádi perrendtartás életbeléptetése. 18—19. §. 763 ez állítólag a darnói vadászterületen, melyet M. Lajos bérelt, a vadban kárt tett, agyonlőtte oly alkalommal, midőn ez gazdája mellett tartózkodott ; s mert a feljelentés nem K. György ellen tétetett, azért, mivel az ebét szándékosan tilos vadászati területre vitte s a nyáj őrző ebekre vonatkozó intézkedést megszegte volna, hanem ellenkezőleg, K. György által tétetett a feljelentés M. Lajos ellen az ebnek jogtalan agyonlövése miatt, a vizsgálat és elbírálás tárgyát tehát nem a K. György által elkövetett vadászati kihágás, hanem M. Lajos azon cselekménye képezi, hogy ez a kérdéses ebet agyonlőtte ; mert ez utóbbi cselekmény, ha a vizsgálat során bebizonyul, hogy M. Lajos az ebet agyonlőni jogositva nem volt, nem valamely vadászati kihágásnak, hanem a B. T. K. 418. §-ában körülirt, más vagyonának megrongálását képező vétség tényelemeit látszik magában foglalni. (1888 augusztus 16. 21551/1888. I. M. sz.) 125. Utcza rongálása miatt indított ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik, ha a kérdéses utcza nem tartozik az 1890: I. t.-ez. 1. §-ában megjelölt közutak közé. A kir. ministerium : A cselekmény, ha annak tárgyát nem közút képezi, nem alkot utrendőri kihágást, hanem mint közönséges ingatlanrongálás jöhet csak elbirálás alá. (1895 április 25. 17731/1895. I. M. sz.) 126. Kir. zálogházi közvetítő ellen zálogüzleti kihágás miatt indított ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A kir. ministerium ; A feljelentett tényállás szerint R. Joachim m. kir. zálogházi közvetítő üzleti helyiségében P. János m. kir. államvasuti tisztviselő az általa elzálogosított 16694/1894. sz. ingó zálogtárgyat leánya által 1894 deczember 3. kiváltatván, a zálogközvetitő a 3 frt kölcsöntőkén kívül kamat és dijak czimén 40 krt követelt, mely összeg megfizetése után a zálogtárgy kiadatott ugyan, de a 40 krnyi összeget sokalló P. Jánosnak leánya által előadott kérelmére a történt fizetésről tanúskodó nyugta kiszolgáltatását a közvetítő üzletében levő nő megtagadta, s a mikor P. János maga is elment oda, a nyugta kiadását az említett - nő ennek is megtagadta, erélyes követelésére azonban maga R. Joachim zálogházi közvetítő állított ki nyugtát, de nem a fizetett 3 frt 40 kr., hanem csak 3 frt 19 krról, holott a szabályok szerint csak 3 frt 17 krnyi összeget lett volna feljogosítva a zálogtárgy kiváltásáért követelni. Tekintve, hogy a K. B. T. K. 130. §-a csak a magánosok által iparszerüleg kötött zálogüzletekre vonatkozik, de ezekre vonatkozólag is hatályon kivül helyeztetett a hivatkozott szakasz rendelkezése az 1881 : XIV. t.-cz. által, tekintve továbbá, hogy az 1881 : XIV. t.-cz. rendelkezései ugyanezen törvényezikk 27. §-a értelmében szintén nem alkalmazhatók a kir. zálogházak közvetítő intézeteire, s végül tekintve, hogy a m. kir. zálogházak közvetítési szolgálatát a kereskedelmi ministernek 11538/1891. sz. a. kibocsátott rendelete szabályozza s hogy ezen szabályzat a közvetítők által elkövetett szabálytalanságok és kihágások megtorlásáról s az eljáró hatóságok hatásköréről is intézkedik : mindezeknél fogva a most szóbanforgó cselekmények az imént hivatkozott szabályrendelet alapján birálandók el.