Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 82. §. 53 136. Aberratio ictus esetén a cselekmény az eredmény szerint minősül. Vádlott ölési szándékkal V.-ra lőtt, azonban ezt nem találta, banem lövése által G.-n és G.-on súlyos testi sértést ejtett. Tekintve, hogy vádlott szándéka embernek megölésére irányult, de cselekményéből emberhalál nem következett be, cselekménye szándékos emberölés kísérletét képezi. Tekintve továbbá, hogy vádlottnak szándékos emberölés kisérletét képező cselekménye folytán két ember szenvedett súlyos testi sértést; tekintve, hogy azon esetben, ha a vádlott lövése nem azt az egyént találta' kit megölni akart, a cselekmény ugy birálandó el, mint szándékosan azon egyén ellen irányuló, a kit a lövés sértett és a jelen esetben két ember sérült meg : vádlott terhére két rendbeli szándékos emberölés bűntettének kisérlete volt megállapítandó. A B. T. K. 280. §-a azért nem alkalmaztatott, mert vádlott kétségtelenül csak egy embernek, V.-nak halálát akarta. (Curia 9415. sz. 1899 szeptember 24.) 137. Error in obiecto esetén a felindulás (B. T. K. 307. §.) vádlott javára figyelembe vétetett. Vádlottnak büntetése a B. T. K. 307. §. 2. bekezdése alapján volt kiszabandó, mert ő A. testvérének jogtalan és súlyos bántalmazta tása következtében támadt erős felindulásban, rögtönös visszatorlásképpen követte el a terhére rótt sértést és pedig meggyőződése szerint azon az egyénen, a ki testvérét leütötte ; reá nézve fenforognak mindazok a körülmények, a melyek a B. T. K. 307. §-ának 2. bekezdésében megállapított enyhébb büntetési tételnek alkalmazását indokolják s ezt nem vál-, toztatja meg az a körülmény, hogy bátyjának bántalmazója helyett mást ütött meg, mert eme körülményről a cselekmény elkövetésekor tudomása nem volt és igy ez a B. T. K. 82. §-a értelmében neki be nem számitható, annál kevésbbé, mert tévedését az éj homálya és az a körülmény okozta,, hogy tévedésének áldozata a menekülő tettes társaságához tartozott, ezzel együtt futott meg és ezéhez hasonló ruhát viselt. (Curia 7873. sz. 1890 október 3.) 138. Bűnösség megállapittatott, midőn vádlott azzal védekezett, hogy a váltókra jogosítva volt a sértettek nevét reáirni, mert azok a hamis váltókkal kicserélt váltókat valóban aláírták. Téves a védelemnek az az érvelése, hogy vádlott, midőn az 50 frtos váltóra P. és Sz. és a 200 koronáról szóló váltóra P. és K. névaláírásait azok tudta és beleegyezése nélkül rávezette, erre magát jogosítottnak vélhette azon az alapon, mert az emiitett váltók előzőit képező hasonösszegü váltók állítólag a nevezettek valódi. névaláírásaikkal el voltak látva és a mennyiben vádlott az ezen jogosultságot megállapító magánjogi jogszabály fenállása iránt tévedésben volt, ez a tévedése a beszámítást a B. T. K. 81. §-ából következtethetően kizárja, mert e szakasz szerint a beszámítást csak a büntető törvény nem tudása vagy téves felfogása nem zárja ki. A beszámítást kizáró ok fenforgása a jelen esetben következtetés utján nem állapitható meg. A törvényszék ugyanis nem fogadván el valónak azt, hogy a kérdéses váltók előzőit képező váltók valódiak lettek volna ; az erre alapított minden következtetés már ebből az okból is tarthatatlan. Egyébként a B. T. K. 81. §-a nem a beszámítást kizáró ok megállapítását,