Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 69. §. 35 Tekintve, hogy a B. T. K. 65. §-ának 2. bekezdésében kifejezett azon általános intézkedés, mely szerint a vétség kisérlete csak a törvény különös részében meghatározott esetekben büntetendő, csak azon vétségekre érthető, melyek a törvénykönyv különös részében már eleve ilyeneknek minősittetnek és nem azokra is, melyeket a törvény bűntettekké minősítvén, csak az összerü esetekben és kivételesen a beszámitás enyhébb volta, vagy a 66. §. rendelkezése szerint kimért enyhébb büntetés miatt válnak bűntett helyett vétséggé : vádlottat bűnösnek kimondani kellett. (Curia 1895 évi 7326. sz. 1896 szeptember 16. Állandó gyakorlat.) V. FEJEZET. A részesség. 69. §. A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az : 1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó) ; 2. a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozditja, vagy könynyiti; vagy annak előmozditására vagy könnyítésére mást reábir ; úgyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd).1) Felbujtás fogalma. 86. Egyszerű felhívás még nem felbujtás. Budapesti tábla: A felbujtás, a reábirás fogalmilag azt tételezi fel, hogy a felbujtó tevékenysége a tettesre elhatározólag hatott légyen s bár e kelléknek az egyszerű felhívás bizonyos körülmények között megfelelni alkalmas pl. jelesül akkor, ha a felhívó s felhívott közötti viszony a felhívásnak bizonyos súlyt ad s a felhívottra elhatározó befolyást gyakorol, de az ily esetektől eltekintve, az egyszerű felhívás önmagában felbujtásnak nem vétethetik, s ez a tételes törvény szempontjából annál kétségtelenebb, minthogy ellenkező esetben a törvényhozó a B. T. K. 69. §. 1. pontjában nem követelt volna rábírást, hanem az egyszerű felhívással megelégedett volna. (2326. sz. 1891 márczius 2.) — Curia helybenhagyja. (4376. sz. 1891 október 14. Állandó gyakorlat.) 87. A büntetendő cselekmény elkövetésére már eltökélt egyén fel nem bujtható. Budapesti tábla: Vádlott mint felbujtó, nem volt bűnösnek mondható, mert férjéhez a helyszínén intézett felhívása, hogy férje vegye el a pénzt, azért nem állapítja meg a felbujtást, mert kétségtelen, hogy a) Segély és tettestársaság elvi elhatárolása tekintetében a B. T. K. életbeléptetése után nagyszabású elvi vita folyt le, melyben Csemegi Károly az obiectiv álláspont mellett harczolván (L. Büntető Jog Tára 3. és 4. k.), ezt a iudicaturában győzelemre vitte. Ma általánosan el van fogadva, hogy a bűntett elkövetésére irányuló szándék és mellékes tevékenység nem elégséges a tettestársi minőség megállapítására, hanem ahhoz elkövetési cselekedet véghezvitele is kívántatik. L. erre nézve az egyes büntetendő cselekményeknél a részességre vonatkozólag közölt határozatokat. 3*