Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntetőtörvény a bűntettekről és vétségekről. 260. §. 235 751. Gondatlan feljelentés esetén a tényálladék megállapítását a B. T. K. 82. §-a nem zárja ki. Habár a B. T. K. 82. §-a szerint nem számithatók is be oly ténykörülmények, melyekről az elkövető a cselekmény elkövetésekor nem birt tudomással. Úgyde ezen szabály az idézett törvényszakasz 2. pontja értelmében nem alkalmazható, ha a cselekmény gondatlanságból követtetett el s az érintett körülmények nem tudása már magában gondatlanságot képez. A jelen esetben pedig kétségtelen, hogy az elöljáróság, mielőtt feljelentését megtette, csak némi gondosság mellett is könnyen után járhatott volna annak s kideríthette volna azt, hogy az erdőgondnok a kérdéses bírságpénzt nem tartotta vissza magánál, hanem azt a községi pénztár czéljaira átadta. Ezen utánjárás elmulasztása azonban már magában gondatlanságot képezvén s így e részben a 82. §. szabálya a nevezettekre alkalmazható nem lévén : ezeknél fogva ők a rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezendők voltak. (Curia 1889. évi 11559. sz. 1890 május 9.) 752. A ki hatósági felhívás folytán mondta el a tényeket, e §. alapján nem büntethető. Tekintve, hogy U. F. igazgató hivta fel vádlottat arra, hogy a fegyelmi vizsgálatnak az összes érdeklettekre nézve kivánatos teljessé tétele végett nyilatkozzék s vádlott a fegyelmi ügyben csakugyan hivatalos felhivás folytán tanúskodott s igy őt jogtalanság tudatával terhelni, a nélkül pedig büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítani nem lehet : vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. (Curia 8063. sz. 1892 október 5.) 753. E §. alapján emelt vád esetén a B. T. K. 264. §. 3. pontjában foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Egri törvényszék: A B. T. K. 264. §-ának 3. bekezdésében azt a rendelkezést tartalmazza ugyan, hogy ha az állított tényre nézve jogérvényes felmentő Ítélet vagy megszüntetési határozat hozatott, az állítás vagy kifejezés valódisága bebizonyításának nincs helye és az még a sértett fél kívánatára sem engedhető meg; ámde ennek a rendelkezésnek nincsen helye az olyan rágalmazásnál, a mely hatóság előtt követtetik el. Ugyanis kizártnak tekintendő az, hogy a B. T. K. 264. §-ának 3. bekezdése a B. T. K. 260. §-ának esetében is alkalmazást nyerhetne, mert ezen törvényszakasz szerint akkor van elkövetve a rágalmazás, ha valaki mást hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádolt és ha vádja valótlannak bizonyult, az ezen 260. §-ban meghatározott rágalmazásnak tehát tényálladékához tartozik a »vád valótlanságának a bebizonyítása^ minthogy pedig abból a körülményből magából, hogy a feljelentés folytán folyamatba tett eljárás befejeztével a feljelentett felmentetett, avagy ellene az eljárás megszüntettetett, épen nem következik szükségszerüleg és okszerüleg az, hogy a feljelentés, a vád valótlan volt, mert hiszen a felmentő Ítéletnek és a megszüntető végzésnek az alapját az esetek nagy többségében épen az a körülmény képezi, hogy kellő megnyugtató bizonyítékok előállíthatók nem voltak, a mi azonban