Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

226 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 258. §. 713. Rágalmazást képez azon állítás, hogy a sértett korcsmáros borába undoritő folyadékot kever. (Curia 12155 sz. 1896 január 14.) 714. Orvosról annak állítása, hogy a betegséget nem ismerte fel, nem rágalmazás. Vádlottnak a kihallgatott tanuk vallomásai szerint, azok előtt tett azon nyilatkozata, miszerint: ha B. J. továbbra is magánvádló gyógykezelése alatt maradt volna, miután az a betegséget fel nem ismerte, menthetetlenül meghalt volna, orvosi szakértői egyéni nézetet foglal magában ; ezen a betegség akkori állása szerint adott nyilatkozat azonban a B. T. K. 258. §-ában meghatározott rágalmazás tényálladékát meg nem állapit] a, a mennyiben ezen állitásnak valódisága esetében is, azon körülmény, hogy magánvádló a betegség tüneteit állítólag nem helyesen ismerte volna' fel, a büntető eljárás megindításának okát nem képezheti, sem vádlót a közmegvetésnek ki nem tenné; ehhez képest a B. T. K. súlya alá eső tényálladék hiányában vádlott felmentendő volt. (Curia 7527. sz. 1882 november 29.) 715. Annak állítása, hogy a jelölt, ha megválasztják, 8—10 hordó sört fizet, nem büntettetett. Vádlott egy községi képviselőtestületi tagokat kijelölő összejövetel alkalmával többek előtt azt állitotta a főmagánvádlóról, hogy az ugy nyilatkozott, hogy ha őt megválasztják községi képviselőtestületi tagnak, 8—10 hordó sört fizet. E nyilatkozat által a B. T. K. 185. §. rendelkezésénél fogva a kir. törvényszék a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás ismérveit látta kimeritetteknek s ennek folytán vádlottat elitélte. Minthogy azonban az állított igéret nem bir a határozottságnak azzal a jellegével, a mely a B. T. K. 185. §-ába ütköző vétség minősitésére megkivántatik; minthogy továbbá egy oly nyilatkozat közmegvetést sem von maga után, a vádlott terhére megállapított állitással a rágalmazás vagy más valamely büntetendő cselekmény alkatelemei sem merittetnek ki, vádlottak a vád alól felmenteni kellett. (Curia 8400. sz. 1903 okt. 14.) 716. Tanúról annak állítása a felebbezésben, hogy hamisan vallott, büntettetett. A vád tárgya vádlottnak H. K. elleni a szolnoki kir. járásbíróság előtt 63 frt 60 kr. és járulékai iránt inditott polgári perében 1884 január 21-én benyújtott felebbezésében foglalt azon állitása, hogy K. L. 1876. évben mint vádlott ügyvédsegédje megbizása folytán behajtott pénzeket elsikkasztott, hogy ezen, valamint az 1877. évben H. J. ellen 154 frt. iránt inditott perében hamis tanúságot tett. Tekintve, hogy az emiitett felébbezés zárkérelme az, hogy a K. L. tanuzására alapitott Ítélet feloldassék és ujabb tárgyalás rendeltessék, vagy a mennyiben a kérdéses peres ügyben kétségtelenül bűncselekmények merültek fel, az ügy a büntetőbírósághoz tétessék által: a vád alapjául szolgált felebbezés a B: T. K. 260. §-ában meghatározott rágalmazást megállapító határozott vádat tartalmazónak nem tekinthető. De a felsorolt állitások megállapítják a