Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

80 Curiai bíráskodás. megnevezetteknek az előbb csak társadalmi állásuk megjelölésével általában érintettekkel való azonossága minden kétségen felül áll. II. Nem állapítja meg a 3. §. 2. pontjának tényálladékát, hogyha a képviselő emlegeti, mikép azt hiszi, hogy sikerült neki a román papokat M. ajánlatával megnyerni és a választást megelőzőleg annak a szándékának is kifejezést ad, hogy megválasztatása esetén pár ezer forintot jótékony ezélokra fog fordítani. III. Nem ütközik a 3. §-nak sem 2., sem 6. pontjába, ha a képviselő több községből álló választókerületben a választás helyén és idején a választóknak 2—3 darab szivart ad, mert a dohányzás annak, a kí azt megszokta, az evés és ivással egy tekintet alá eső szükséglete, a minek folytán a fenti mennyiségű szivarok adása által a szükséges ellátás határai tulhágottaknak még nem tekinthetők. Ítélet: 451/1902. c. b. sz. A kérvény elutasittatik stb. Indokok: Kérvényezők a választást az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 1. és 2. illetve 10. és 27. pontjai alapján támadják meg. Kérvényezők meghatalmazottja az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 1. pontjára alapitott érvénytelenségi okot elejtette és a kérvény tartalmával egyezőleg az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 2. pontjára alapitott érvénytelenségi okra vonatkozóan tényként azt adja elő, hogy Hámori László pár nappal a választás előtt Vízaknára jött és a görög-keleti és görög-katholikus lelkészekkel abban egyezett meg, hogy minden iskola részére két-két ezer forintot fog adni; hogy továbbá a lelkészeket személyesen is díjazta és kijelentette, hogy több ezer forintot rászánt arra, hogy a papokat és oláh választókat lekenyerezze és ezen szándékának, megvalósítására a választás napján reggel a piaczon pénztárczáját mutogatta és marok számra osztogatta a szivart a választóknak és azt igérte, hogy megválasztása esetén a legelő felosztva nem lesz. Azután őket Vinczellér János román lelkész házához terelte, a hol a választók egyenként kisebb-nagyobb összegeket kaptak azzal, hogy Hámorira szavazzanak. Ezenfelül Hámori megbízásából Radnyán Miklós a választóknak kijelentette, hogy az igért pénzt meg fogja adni. Kérvényezők meghatalmazottja további tényként azt adja elő, hogy Radnyán Miklós Vinerán Juon választónak, ha Hámorira szavaz, a szavazatért 50 forintot igért. Választást védő meghatalmazottja a kérvényezők által érvénytelenségi tényként előadottak valóságát egyenként tagadásba véve, kéri a kérvénynek vizsgálat nélküli elutasítását, mert szabatosan meghatározott érvénytelenségi tény fel nem hozatott, jelesül nincs megmondva, hogy Hámori László kikkel állapodott meg és mily iskolák részére igért 2000— 2000 forintot; nincsenek egyénenként megnevezve azok a lelkészek, a kiket Hámori díjazott és hogy mily összeget és miért kaptak ; a pénztárcza mutogatása egyáltalán nem érvénytelenségi tény, valamint a szivarosztogatás sem, egyébként meg sincs mondva, hogy a szivarok kinek és mily czélból adattak, nincs egyetlen egy választó sem megnevezve, a kinek a legelőre vonatkozó igéret tétetett és a ki Vinczellér házához tereltetett és hogy kitől és mit kapott; nincs tényadat felhozva arra nézve, hogy Radnyán Miklós ténykedésében Hámori részes volna és igy Vinerán megvesztegetése esetében csak egy szavazat esnék el.