Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 69 Egyébként szerinte ebben a kijelentésben izgatás nem is foglaltatik; liivatkozik az 1868 : XLIV. t.-czikkre, annak az iskolákra, a nyelv művelését érdeklő rendelkezéseire és ezekre támaszkodva vitatja, hogy a képviselő terhére rótt kijelentések is a tanitás eredményére, a tót nyelv alacsony mivelődési és társadalmi állapotára és a hatósági végzéseknél azoknak meg nem értéséből eredő kárra vonatkozik. A becsatolt röpiratot illetően a képviselő meghatalmazottja, a jelenlevő képviselő közbeszólása mellett, kijelenti, hogy annak tartalmával a képviselő legnagyobb részt egyetért, de tagadja, hogy abban egyáltalán és különösen a IV. fejezetben a kérvényben körülirt és a tárgyalásnál is előterjesztett izgatás foglaltatnék, utal annak egész tartalmára, szellemére és az 1868 : XLIV. t.-cz. rendelkezéseire. Beismeri, hogy postán egy csomaggal ily röpiratot kapott, de ő a csomagat fel sem bontotta, röpiratot senkinek nem adott, annak terjesztéséről csak utólag értesült. Kiemeli, hogy az állítólagos izgatás igazolására a kérvényhez csatolt rendőri jelentések titkos besugásokon alapulnak és már ez okból s azért sem vehetők figyelembe, mert egyszerű rendzavarásokra vonatkoznak. Tagadja végül a tárgyalásnál a kérvénynyel egyezően előterjesztett megfélemlítés és az annak-tulajdonitott eredmény valóságát, kiemelve, hogy megfélemlített választókul csupán az Ö-Miava irtványon és Brezován és pedig előbbi helyen 6, utóbbin 3 választó van név szerint megjelölve. Tiltakozik továbbá az 1899 : XV. t.-cz. 70. §. alapján az ellen a szóbeli kiegészítés ellen, hogy a Miava Poradin irtványon állítólag megfélemlített választók közül 18 nem szavazott, 29 pedig Valasek Jánosra szavazott volna, annál inkább, mert a szóbeli tárgyalásnál sem jelölte meg kérvényezők meghatalmazottja név szerint sem a 18, sem a 29 választót. Ezekután a képviselő meghatalmazottja kérte szükség esetére Valasek János képviselőnek a kérvény egyes pontjaira az 1899 : XV. t.-cz. 98. §-a értelmében tanukép kihallgatását. Mindezek alapján kérte a kérvényt elutasítani és a kérvényezőket a költség megfizetésére egyetemlegesen kötelezni. Kérvényezők meghatalmazottja a becsatolt tót nemzetiségi programmot figyelmen kivül hagyni kérte, mert a nemzetiségi jelölteknek kettős programmjuk van és a helyhez és körülményekhez képest hozakodnak elő hol az egyikkel, hol a másikkal. Beismeri, hogy a programmbeszéd tartásának ideje és helye a hatóságnak törvényszerűen be volt jelentve, de a szolgabíró, a ki Krakovánban jelen sem volt, a nagyfokú izgatottság miatt semmit sem tehetett. Végül tanukat nevezett meg arra, hogy Valasek János a röpiratot terjesztette és kiemelte, hogy a Poradin irtványbeli 18 és 29 választó nevét az uralkodó megfélemlítés miatt ki nem puhatolhatta, a tanuk majd elő fogják adni. A megtámadott képviselő meghatalmazottja visszautasította a kettős programmra alapított állítást, egyebekben pedig tagadta a további előterjesztésnek valóságát. A tárgyalás eredménye alapján a Curia a bizonyítási eljárást egyedül arra a tényre rendelte el, hogy Valasek János Krakován községben 1901