Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

662 Adó- és illetékügyek. Erre dr. V. S. szentesi ügyvéd a szegedi kir. pénzügyigazgatósághoz 1898 november 23-án 53633. sz. a. benyújtott felfolyamodásában ennek a kir. pénzügyministeriumhoz való felterjesztését és ettől a hatóságtól méltányosság alapján a kirótt illetéknek az egyszeresre való mérséklését kérte. A szegedi kir. pénzügyigazgatóság Í1898 deczember 25-én 55539. sz. a. a felfolyamodásnak czimzett beadványt, a vonatkozó iratokkal együtt, a kir. pénzügyministeriumhoz rendelte felterjeszteni; az iratok azonban, kiadói tévedésből, a kir. közigazgatási birósághoz küldettek fel. Ezt a szegedi kir. pénzügyigazgatóság 1899 február 20-án 7231. sz. a. kelt jelentésével a kir. közigazgatási biróság tudomására hozta, annak különös hangsúlyozásával, hogy a felterjesztett folyamodás, ugy a folyamodónak kifejezett kérelme, mint tárgyánál fogva illetékesség szempontjából a kir. pénzügyministeriumhoz lett volna felterjesztendő. Mindazonáltal a kir. közigazgatási biróság 1899 márczius 21-én 2579. P. sz. a. kelt végzésével magát az 1896 : XXVI. t.-cz. 81. §. 3. pontja alapján illetékesnek nyilvánította és arra való tekintettel, hogy a szegedi kir. pénzügyigazgatóság hatásköri kifogást emelt, az 1896 : XXVI. t.-cz. 131. §-a értelmében a további eljárás felfüggesztésével e határozatáról a kir. pénzügyministert értesítette. A kir. pénzügyminister a hatásköri kifogást továbbra is fenntartván, közte és a kir. közigazgatási biróság közt hatásköri összeütközés esete merült fel. Ez ügyben a kir. pénzügyminister hatásköre volt megállapítandó. Eltekintve attól, hogy a szóban forgó felfolyamodás csak kiadói tévedésből került a közigazgatási biróság elé, az 1896 : XXVI. t.-cz. 81. §-ának 3. pontja értelmében a kir. közigazgatási biróság előtti eljárásnak csak a pénzügyigazgatóság oly határozata ellen van helye, melylyel az 1889 : XXVIII. t.-cz. II. fejezetében megállapított eljárás szerint megszabott illetékek, valamint a bélyeg- és illetéki törvények és szabályok alapján kirótt bírságok jogosságát és helyességét megszabja, a szegedi kir. pénzügyigazgatóságnak 1898 október 27-én 46723. sz. a. kelt határozata pedig nem szabja meg a többször nevezett terhére kirótt Ítéleti illetéknek és a bírságot képező felemelt illetéknek jogosságát és helyességét, hanem a felemelt illetéknek méltányosságból való törlése végett előterjesztett kérelem felett határoz és felfolyamodó szintén nem a megszabás helyessége és jogossága ellen emel panaszt, hanem csak a méltányosság alapján kéri a felemelt illeték mérséklését, és jóhiszeműségét is nem mint a megszabás helyessége és jogossága elleni kifogást érvényesiti, hanem azzal kifejezetten csak a méltányosságot akarja megindokolni. Már pedig a közigazgatási biróság hatósága az 1896 : XXVI. t.-cz. 17. §-a értelmében csak a vitás kérdés tárgyalására és eldöntésére terjedvén ki, a mintegy kegyelmi kérelmet előterjesztő és igy vitás kérdésre nem vonatkozó felebbezés felett a közigazgatási biróság nem határozhat és nem dönthet, hanem az ilyen felebbezésnek elintézése az 1899 : XXVIII. t.-cz. 12. §. 4. pontja értelmében, tekintettel az 1898 : XXVI. t.-cz. 19. §-ára is, a kir. pénzügyminister hatáskörébe tartozik. (1900 június 11., 1899. évi 46089. I. M. sz. ; 46551/1900. P. M. sz.)