Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Adó- és illetékügyek özvegyi haszonélvezet czimén való öröklésnek nem minősíthető és özvegyi haszonélvezet czimén örökösödési illeték ki nem szabható. Indokok: Az a körülmény, hogy örökhagyó özvegye részére a hagyatéki vagyon haszonélvezete csupán kiskörű gyermekei nagykorúságának elértéig, illetőleg leányainak előbb bekövetkezhető férjhezmeneteléig fenntartatott, özvegyi haszonélvezet czimén való Öröklésnek nem minősithető, mivel az özvegy anya, mint kiskorú gyermekei törvényes és természetes gyámja, az 1877 : XX. törvényczikk 353. §-ánál fogva, ezeknek vagyonát számitási kötelezettség nélkül kezelni jogositva van ; minélfogva a hagyatéki vagyon jövedelmének ez időleges élvezete ily törvény biztositotta kezelésnek volt annyival is inkább tekintendő, mivel az zálogjogilag be sem kebeleztetett. (6642/1902. sz.) 506. Orgona beszerzésére rendelt hagyományok illetékkötelesek. Indokok: Az illetéki dijj. 95. tételének B. g) pontja értelmében, csak a tudományi, közoktatási és közjótékonysági czélokra rendelt hagyományok illetékmentesek, már pedig az orgona beszerzése czéljából tett hagyomány ilyenek egyikének sem tekinthető. (16616. sz. 1903. február 13.) 507. Örökhagyó mostohatestvérének utódai a tiszta hagyaték után 5°/0-tóli örökösödési illetéket fizetnek. • Indokok: Igaz ugyan, hogy a 95. dijtétel B. d) 2. alpontja az örökhagyó testvéreinek utódjait jelöli meg olyanokul, a kik örökségük után 5°/o-tóli illetéket kötelesek fizetni, de hogy ezen rendelkezés nem csupán az édes testvérek utódjaira vonatkozik, hanem kiterjed a mostohatestvérek utódjaira is, erre nézve nem hagy fenn kétséget a hivatkozott díjtétel d) pontjának általános rendelkezése, a mely az 5°/0-tóli illeték alá eső rokonsági fokozatot az unokatestvérekre, vagyis az örökhagyó szülői testvéreinek gyermekeire is kiterjeszti. Már pedig az utóbbi rokonsági (vérségi) fokozat az örökhagyó és mostoha (fél) testvérének utódjai (gyermekei) közötti rokonsági fokozatnál távolibb lévén, nyilvánvaló, hogy a törvény intentiójának ellenére volna, hogy a közelebbi rokonsági fokozat magasabb illetékmérv alá vonassék a távolabbinál. Egyébiránt azt, hogy a törvény az édes és mostohatestvér utódjai között különbséget tenni nem kivánt,, megerősiti a hivatkozott dijtétel d) pont í . é s2. alpontjának egybevetése is. (621/1903. jul. 10.) 508. Egyházközségeket azon az alapon, mert összes jövedelmük 400 frtot meg nem halad, illetékegyenértékmentesség nem illet meg. Indokok: Az 1881 : XXVI. törvényczikk 22. §-a szerint illetékegyenérték rovandó ki javadalmakra, alapítványokra, valamint egyházi és világi községekre, továbbá oly egyesületek, intézetek, testületekre és társulatokra, melyek tagjainak a törzs vagy ónban tulajdonrészük nincs. Ugyanazon törvény 24. §-a f) pontja a javadalmakra vonatkozólag rendeli, hogy azoknak birlalói, illetőleg élvezői, ha összes tiszta jövedelmük évi 400 frtot meg nem halad, az illetékegyenértéktől mentesek. Az egyházi és világi községekre, továbbá az egyesületek, intézetek, testületekre, valamint társulatokra vonatkozólág hasonló rendelkezés sem az 1881,: XXVI. törvény-