Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Illetéktörvények és szabályok §-ai szerinti beosztás. Nevezetesen az 1867 : X. törvényczikk kifejezett rendelkezése szerint »az évi költségvetésnek'országgyülésileg történendő megállapitása mindig •csak egy évre terjed s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet.« Ez alapon az 1868. év óta hozott valamennyi költségvetési törvényünkben, midőn az azokban megállapitott kiadások fedezésére az állami bevételek jelöltetnek ki, a törvényeken alapuló összes közszolgáltatások mindig csak meghatározott időre s jelesül arra az évre ajánltatnak és szavaztatnak meg, a mely évre a költségvetési törvény szól. S költségvetési törvények hijában az azok hatályba léptéig érvényes valamenyi felhatalmazási (indemnyti) törvényünk arra ad felhatalmazást a ministeriumnak, hogy a jogérvényes adókra és állami jövedékekre vonatkozó törvényeket a mindig határozott időre szóló felhatalmazás tartamára »érvényben tarthassa<< Kétségtelen mindezekből, hogy habár a közadókra és egyéb közszolgáltatásokra, nevezetesen pedig a bélyeg és illetékekre vonatkozó s az 1875 : XXV. törvényczikk 1. §-a által a törvényhozás további intézkedéséig érvényben tartott törvényeink időhöz kötve nincsenek is, az azokban megállapitott fizetési, illetve teljesítési kötelezettség ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a törvényhozás külön engedélyt adjon e törvény érvényesitésére és hogy e külön engedély nélkül fizetési, illetve teljesítési kötelezettség nem állhat be. Az 1899. évi január 1-ső napjától egész 1899. évi márczius 19. napjáig sem költségvetési sem pedig ezt pótló felhatalmazási törvényünk nem volt, ezen idő alatt tehát az állami közszolgáltatások esedékessé nem váltak és igy azokra nézve fizetési illetve teljesitési kötelezettség sem állhatott be. Az 1899 : I. törvényczikk 3. §-a 1899. évi január hó 1-ső napjától kezdődő hatálylyal jogosította ugyan fel a ministeriumot a közszolgáltatások érvényesítésére, a minek folyománya, hogy habár az idézett törvény csak 1899. évi márczius bó 19-én lépett is érvénybe, a közszolgáltatások s ezek között a bélyeg- és illetéktartozások visszahatólag januáriul hó 1-ső napjától követelhetők, de ez a felhatalmazás még nem ad jogot arra. hogy az egyszeres illeték mellett a felemelt illeték is követeltethessék : mert a felemelt illeték a jogilag és tényleg beállott bélyeglerovási kötelezettség elmulasztásának megtorlásául szolgálván, oly esetben, midőn a fentebbiek szerint mulasztás el nem követtetett, nem követelhető. A mi pedig a fenhivatolt törvényben a ministeriumnak adott azt a felmentést illeti, a mely az időközben kiadott és a közszolgáltatások biztosítása és beszedése iránt intézkedő rendeletekre vonatkozik, a fölemelt illeték követelhetésének alapul szintén nem szolgálhat, mert eltekintve attól, hogy az eme felmentéssel érintett kormányhatósági intézkedések nélkülözik azokat az ismérveket és feltételeket, a melyek szükségesek, hogy azokat az egyes felekkel szemben azok fizetési kötelezettségére nézve is kötelező joghatályuaknak lehessen tekinteni: eme rendeletek kifejezetten és kizáróan csakis a szorosan vett adókra vonatkozván, a bélyeg- és illetékekre nem terjedtek ki, azok tehát a felemelt bélyegilleték kérdésének elbírálásánál figyelembe még akkor sem jöhetnének, ha azokat kötelező jogszabály hatályával bíróknak lehetne az adózókkal szemben tekinteni, az 1899 : I. törvényczikk pedig a fentebbiek szerint csakis az időközben felmerült bélyegkötelezettség teljesítésének beálltát vonta maga után. (19814. sz. 1900. január 26.) Grccsák : Magyar Döntvénytár. V. 38