Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. A tárgyalás alkalmával kérvényezők ujabb 74 ilyen, a szavazásban meggátolt választót jelentenek be, és nyilatkozataikat és illetve azoknak névjegyzékét is becsatolják, kérik tehát, hogy összesen 175 szavazat számittassék hozzá a gróf Kreith Bélára esett szavazatok számához. De ez az ujabban bejelentett 74 választó, illetőleg az erre vonatkozó előadás már azért sem volna figyelembe vehető, mert ebben az esetben a szavazatoknak az ellenjelölt szavazataihoz hozzáadásáról lévén szó, minden egyes ujabban megnevezett választóra vonatkozólag állított az a tény, hogy a szavazásban meggátoltatott, ujabb tényt és nem ujabb bizonyítékot képez már pedig az 1899 : XV. t.-cz. 70. §-a szerint a kérvény a tárgyalás folyamán ujabb érvénytelenségi okokkal és tényekkel ki nem egészíthető, hanem a kérvényezőknek csak az áll szabadságukban, hogy a kérvényben felhozott érvénytelenségi okok és tények bizonyítására, a kérvényben ajánlott bizonyítékokon kívül a tárgyalás berekesztéséig más bizonyítékokat is indítványozhatnak, a mint ezt a kir. Curia 1901. évi 156. sz. a. kelt végzésében már ki is mondta. Különben pedig kérvényezők ezen esetnél előadják, hogy az 5—9 alatti nyilatkozatokban, illetve a 8. a. jegyzékben előforduló választók a megnevezett tanuk által bebizonyithatólag Helmeczy Béla választási elnök küldöttségénél éjfél után í/id órára kitűzött záróra előtt több ízben megkísérlették a szavazást és pedig este 7 órakor, éjjel 11 órakor és éjfél után 1 órakor, amire nézve kihallgattatni kérik magát a választási elnököt és Bathó Endre karczagi városi rendőrfőkapitányt, a ki a választási elnök utasítására csendőrökkel szorította ki a választóhelyiség udvaráról azokat, kik éjfél után egy órakor harmadízben is megkísérelték a szavazást. Vitatják kérvényezők, hogy a választási elnök ez eljárása a törvény intentiójának félreismeréséből és a törvény ellenére történt, hivatkoznak különösen az 1899 : XV. t.-cz. 158. §-nak második bekezdésére, mely szerint a névjegyzékben foglaltak közül a szavazás senkitől meg nem tagadható, , hivatkoznak az idézett törvény 159. és 160 §§-ra, melyekből azt következtetik, hogy a megnevezett, a másik szavazatszedő küldöttséghez beosztott, de ennek zárórája után jelentkezett választókat annál a küldöttségnél,, melynek elnöke a választási elnök, Helmeczy Béla volt, elfogadni és leszavaztatni kellett volna, mert a választási aktus egy és oszthatatlan s ha az, egyik küldöttség a szavazást befejezte, a másik még működésben levő küldöttség azon község választóit is elfogadni és leszavaztatni tartozik, mely község a működését már megszüntetett küldöttséghez volt beosztva. Előadják azt is, hogy Bolemann Lajos küldöttségi elnök nem járt el a kellő tapintattal, midőn a zárórát délután 4% órakor kitűzte, mert ő, mint a helyi körülményekkel ismerős, tudhatta, hogy legfőbb mezei munka lévén, a szomszédos községek — mint azelőtt is minden választáskor — csak a napi munka végeztével jöhetnek a kerület színhelyére és eljárása annyival kevésbbé menthető, mivel a 13 •/. a. nyilatkozat szerint még zárórájának letelte előtt figyelmeztetve lett, hogy az esti 7 órai vonattal 100-nál több választó jön Kis-Ujszállásról szavazni. A választást védő képviselő tagadja, hogy a kérvényezők által megnevezett választók a választás színhelyén valóban megjelentek volna, vitatja, hogy a választási elnök helyesen és a törvény értelmében járt el, midőn az elkésetten jelentkezett kis-ujszállási választókat a maga