Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

30 Curiai bíráskodás. s a záróra, melyet minden küldöttség elnöke külön tüz ki, letelt, a választási elnök a szavazás eredményét összeállítja, stb. A törvény e rendelkezéseiből, melyek kellően gondoskodnak arra nézve, bogy a választók mindenike tájékozást nyerjen arról, bogy bol kell szavazás végett megjelennie, világos, hogy minden választó annál a küldöttségnél tartozik szavazás végett jelentkezni, melyhez illetőségi községe beosztatott és hogy egy másik küldöttség elnöke, kinek sem a névjegyzék, sem az azonossági tanuk rendelkezésére nem állanak, a hozzá be nem osztott községből jelentkező szavazók szavazatait el sem fogadhatja és ebből következik az is, hogy a törvény idézett rendelkezése, mely szerint a névjegyzékbe foglaltak közül a szavazat senkitől meg nem tagadható, a szavazási eljárásra vonatkozó egyéb idézett törvényes rendelkezések mellett, annak a küldöttségnek az eljárására alkalmazandó, a melynél a jogosult választó, a közzétett rendelkezések szerint, szavazhat és szavazni tartozik. Minthogy pedig a 30. sz. a. becsatolt hirdetményből, de a beszerzett rovatos szavazási ivekből is az tűnik ki, hogy a nevezett községek az első küldöttséghez osztattak, be, kérvényezőknek az az állitása, hogy a felsorolt egyénektől a szavazás jogtalanul tagadtatott meg, törvényes alapot nélkülöz s ezek a szavazatok még bebizonyítás esetében sem volnának az általános többség kiszámításánál az ellenjelölt javára számításba vehetők. A második csoportot alkotják azok a választók, a kiknek szavazata azért volna kérvényezők előadása szerint érvénytelen, mert ezek az egyének voltak azok, a kik az egyes választókkal szemben elkövették, állitásuk szerint, azokat a cselekménveket, melyek miatt az utóbbiak szavazata a törvény szerint érvénytelen, vagyis mert ezek voltak azok, a kik vesztegetés, etetés, itatás, fenyegetés stb. által a választókat jogtalanul befolyásolták, a kiknek szavazatai tehát a képviselőre adott szavazatok számából levonandók. Ilyenekül nevezték meg kérvényezők a tárgyalás alkalmával: G-agyi Lajost és 15 társát. Feltéve azonban, hogy bebizonyitható volna, hogy a most megnevezett egyének a terhükre rótt cselekményeket valóban elkövették, ez nem képezhetne törvényes alapot arra, hogy az ő szavazataik érvényteleneknek mondassanak ki, mert az 1899 : XV. t.-cz. 4. §-a tüzetesen meghatározza, hogy mely szavazatok azok, a melyek érvénytelenek, ezek közt azonban a vesztegetők, etetők, itatok stb. szavazatai elő nem fordulnak. Ezekre a tényekre vonatkozólag tehát a bizonyitás elrendelésének helye nincs. Áttérve a harmadik csoportra, itt mindenekelőtt azok sorából, kiknek szavazata érvénytelenittetni kéretik, kiveendők azok, a kiknek szavazata nem abból az okból volna érvénytelen, mivel ők etettettek, itattattak, hanem azért, mert ők etettek és itattak, igy kérvényezők az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 6. pontjának czime alatt a kérvény 7. pontjában Ferenczi Áron és Derzsi Dénes szavazatát kérték érvénytelenittetni, mint olyanokét, kik a választókat előadásuk szerint etették és itatták, ez alapon a nevezettek szavazatai, a második csoportnál előadott indokoknál fogva, érvénytelenithetők nem lévén, eltekintve attól, hogy e