Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

156 Curiai bíráskodás. Választásvédők meghatalmazottja csatlakozik a most előadott fejtegetésekhez és felszámítja költségeit. Am. kir. Curia mindenekelőtt kijelenti, hogy a tanubizonyitékok mérlegelésénél az úgynevezett positiv és negativ tanuk között különbséget nem tesz. Fenforgó esetben ugyanis az a bizonyitandó tény, hogy a megválasztott képviselő Papfalván 1902. évi június 5-én tartott programmbeszédében á panaszolt kifejezéseket mondotta-e vagy nem ? Kérvényezők szerint mondotta, a megválasztott képviselő pedig nemcsak tagadta a kérvényezők állítását, hanem ott jelen volt tanukkal azt is kivánta bizonyítani, hogy azokat a kifejezéseket nem használta. Valamely beszéd elmondásánál jelen volt egyének, a kik a nyelvet értik, a melyen a beszéd elmondatott és annak tartalmáról közvetlen érzéki észleléssel tudomást szerezni képesek, egyenlő nyomatékkal és sulylyal mondhatják, hogy a szónok bizonyos kifejezéseket használt vagy nem használt, s ekként annak a kérvényezők részéről kifejtett felfogásnak, mintha azok a tanuk, kik utóbbi irányban tesznek tanúságot, negativ tanuk volnának és mint ilyenek, kevesebb hitelt érdemelnének, elfogadható alappal nem bir. Épen oly kevéssé bir elfogadható alappal az az érvelés, hogy az a tanú, a ki a beszéd tartalmára általában nem emlékszik vagy csak részben emlékszik, elfogadhatóan nem tehetne tanúságot arra nézve, hogy a szónok bizonyos kifejezéseket nem használt, mert a nem emlékezés némely részletekre nézve nem zárja ki az arra való emlékezést és ekként annak a tanusitását, hogy bizonyos, szabatosan megjelölt és a tanú elébe tartott izgató jellegű és nagyobb figyelmet keltő tény meg nem történt, bizonyos hasontermészetü megjelölt kifejezések a szónok által nem használtattak. Ezeket előrebocsátva tény az, hogy Tamás László, Buzinkay Jenő,, if j. Borsos Béla, Scheibel József és Gruicza Jenő tanuk vallották azt, mikép Szatmári Mór az emiitett programmbeszédében a panaszolt kifejezéseket a megállapított vagy azzal lényegileg azonos szövegben használta, másfelől azonban Kóss László, Herkucz Karácsony, Knap József, a szavahihetőségében a csatolt ítélet alapján alaposan nem kifogásolható Rosenfeld Jakab, továbbá Farkas János, ifj. Kállay Lajos, Brojen József, Födi Péter és Grünfeld Mór kifogástalan tanuk a programmbeszéd egyes részeinek ismertetése mellett határozottan azt vallották, hogy Szatmári Mór ezeket a kifejezéseket nem használta, hogy ő nekik, kik közvetlenül a szónok mellett állottak és a beszédre ügyeltek, ezeket a kifejezéseket föltétlenül hallaniok kellett volna. Különösen Farkas János és ifjú Kállay Lajos birtokosok hozzátették azt is, hogy előbbi azonnal ott hagyta volna a faképnél Szatmári Mórt, ha a jelzett kifejezéseket használta volna, utóbbi pedig azokon megütközött volna. Mérlegelve már most ezeket a vallomásokat; mérlegelve továbbá egyfelől azt, hogy Tamás László a beszédet harmincz méter távolságról nagy zajban hallgatta ; hogy Buzinkay Jenő tudomásának alapját lényegileg a beszéd alatt rövidített Írással fölvett jegyzetek képezték; hogy ifjú Borsos Béla 17 éves fiatal deák és hogy Gruicza Jenő saját vallomásából kitűnően, kezdetben Szatmári Mór egyik főkortese volt,