Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

126 Curiai bíráskodás. hogy dr. Lendl Adolf a képviselőválasztás előtt az első temesrékási takarékpénztár és a temesrékási járási népbank igazgatóival és tisztviselőivel arra a megegyezésre jutott, hogy a takarékpénztár, illetve népbank az adósaikra pressiót fognak gyakorolni és nem vezetett eredményre a bizonyítás a tekintetben, hogy az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 2. és 3. pontjaira alapított érvénytelenségi okokra vonatkozóan felhozott cselekményekben Lendl Adolf részes volna és különösen, hogy ezen cselekmények elkövetésére szándékosan közreműködött vagy ezeknek a cselekményeknek elkövetését közreműködése által lehetővé tette, illetve megkönnyítette, avagy hogy e cselekményekbe előzőleg és kifejezetten beleegyezett volna és e szerint Lendl Adolfnak az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 2. és 3. pontjaira alapított feltétlen érvénytelenségi okokra vonatkozóan felhozott tényekben való részessége és azokba való beleegyezése bizonyitatlan maradván, ezek a feltétlen érvénytelenségi okok figyelembe vehetők nem voltak. Kérvényezők, az imént tárgyalt feltétlen érvénytelenségi okokkal kapcsolatban megnevezték az egyéneket, a kikre a takarékpénztár, illetve népbank állitólag jogellenes befolyást és nyomást gyakorolt és a m. kir. Curia 91/902. sz. végzésében II—XIII. pontok alatt ezen érvénytelenségi tények tekintetében a bizonyítási eljárást elrendelte és az teljesíttetett is. Minthogy azonban ezek az érvénytelenségi tények, ha bizonyítva volnának is, arra való tekintettel, hogy Lendl Adolfnak ezen tényekben való részessége vagy azokba való beleegyezése a fentebb kifejtettek szerint nem lett bizonyítva, mint feltétlen érvénytelenségi okok kapcsán felhozott tények, ngyelembe nem vehetők, és minthogy kérvényezők ezen tények tekintetében az 1899 : XV. t.-cz. 3. §. 10. pontjára nem hivatkoztak és így azokat mint viszonylagos érvénytelenségi tényeket nem érvényesítették és ily minőségben alkalmaztatni nem is kérték, ezeknek a tényeknek, mint viszonylagos érvénytelenségi tényeknek, mérlegelés és elbírálás alá vétele ki van zárva. 21. Dókus Ernő esete. *) (3. §. 16. pont.) A katonai zárvonalak ugy állitandók fel, a mint azt a szükség magával hozza, következéskép meg is változtathatók. Az tehát, hogy a parancsnok a katonaságot a fellépett zavarok megszüntetése végett máshová vezényelte, még ha ez a választási elnök előzetes tudtával és beleegyezésével történt volna is, alapos kifogás alá nem eshetik. ítélet: 552/1902. c. b. sz. A kérvény elutasittatik stb. Indokok: A folytatólagos tárgyaláson határozottan és világosan kijelentették, hogy kérvényüket az abban érvénytelenségi tényékül felhozottak közül, a többieknek elejtésével, csupán az 1899]: XV. t.-cz. 3. §. 16. pontjában megjelölt érvénytelenségi ok alapján kérik érvénytelennek kimondani. Ennek folytán megbirálás és eldöntés tárgyát a következő tényekre alapított érvénytelenségi ok fenn vagy fenn nem forgása képezi: l) VáL S.-A-Ujhely, 1902. október 2-án. Kérv. Csapó Lajos és társai. (Id. Meczner Gyula választási és Miklóssy István küldöttségi elnök ellen is.) VáL védők Kazinczy Andor és társai.