Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

104 Curiai bíráskodás. 50 üveg sört és szódavizet vett, Simon Antal és Simon Antalné vallomása szerint pedig Huszár Gergelyné előttük beismerte, hogy Eszes Mátyás hozott ki birkahúst, két kenyeret, kalácsot, egy akó bort, egy láda sört és jeget, végül pedig Rácz József István, Márki István és Szabó András vallomása szerint maga Huszár Gergely előttük beismerte, hogy Eszes Mátyás hozott üveges borokat és mikor az elfogyott, ő adott a maga borából egy 170 literes hordóból és hogy három ember ez alkalommal lerészegedett. Tekintettel már most arra, hogy Eszes Mátyásnak egyáltalán nem volt oka 1901 szeptember 29-én a göbölyjárási kápolnánál bárkit is megvendégelni, az általa bebizonyitottan kivitt körülbelül 30 liter bor pedig a vele künn volt négy dorozsmai ur szükségletét meghaladta, másfelől a megvendégelésnek Huszár Gergely által jelzett czélja a fennebbiek. szerint valónak el nem fogadható ; tekintettel továbbá arra, hogy Bálint Ferenez, Rácz Péter István, Kálmán József János, Deme Pál István, Juhász Gergely, Szűcs Gergely, Szűcs Ignácz János, Maróti András, Huszár Gergely, Simon Antal és Sándor Mihály vallomása szerint a vendégség alatt is Enyedi Lukácsról, Enyedi Lukács párthiveinek összetartásáról, Enyedi Lukácsra való szavazásról volt szó, és tekintettel végül arra, hogy Deme József és 14 társa saját beismerésük és F orrai József, Dudás Béla és Simon Antal vallomása szerint az evés-ivásban résztvett, ez az evésivás pedig,^az előadottak szerint, nemcsak nélkülözi a 9. §-ban megengedett alkalmi megvendégelés jellegét, hanem egyenesen a 3. §. 6. pontjában körülirt etetés-itatás természetével bir : megállapítja a m. kir. Curia azt, nogy a most nevezett választókra nézve a 3. §. 6. pontjában körülirt etetésitatás esete forog fenn, elkövetve Eszes Mátyás által, a ki a fent körülirt meghívással az egésznek a rendezését magáévá tette, annál inkább, mert, Maróti Vendel és Bobóvnik László vallomása szerint, a göbölyjárási Enyedipárti választók köréhez tartozó Czékus András és Maróti István András még szeptember 26-ik napja után nem volt szilárdan elhatározva Enyedi Lukácsra szavazni és készek voltak Kelemen Béla részéről remélt ellenérték fejében odahatni, hogy a göbölyjárási választók a jelölteket a szavazásnál maguk között megosszák és mert Monostori András és Illés Darázs Ferenez saját vallomásuk szerint, korábban balpártiak voltak, Deme István, Czékus Antal András, Bálint Ferenez, Szűcs Ignácz János, Maróti István András és Juhász Gergely korábbi pártállásukról felvilágositást kihallgatásuk alkalmával nem adtak. A m. kir. Curia azonban, az előadottak alapján, annak előrebocsátásával, hogy a folytatólagos tárgyalásnál e tényre vonatkozóan a védelem részéről előterjesztett uj bizonyítékok az 1899 : XV. t.-cz. 117. §-a értelmében figyelembe nem vehetők, csak Deme István (Deme József István), Zádori Fekete András, Czékus Antal András, Juhász Gergely, Monostori András, Bálint Ferenez, Szűcs Ignácz János, Maróti István András, Dudás József Károly és Illés Darázs Ferenez választóknak Enyedi Lukácsra az első küldöttség előtt 83., 211., 210., 122., 194., 121., 15L, 170., 166., 192, f. sz. adott szavazatát mondja ki a 3. §. 10. pontja alapján érvénytelennek azért, mert ezekre nézve semmiféle elfogadható adat nincs arra, hogy ezek már a fönt megjelölt vendégség előtt visszavonhatlanul el voltak határozva Enyedi Lukácsra szavazni.