Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 97 Kérvényezők ezt tagadják és felhozzák, hogy Zsák Frigyes mindig függetlenségi párti volt és büntetésből helyeztetett át Szerencsre. E csoportnál ellenkérvényezők csupán mérlegelés szempontjából bizonyitási eljárást kérnek elrendelni arra, hogy dr. Kelemen Béla abban a feltevésben, hogy választók, Török Turkó Pál és Tóth Mihály tápéi lakosoknak saját irodájában 20 frtot adott át, stb. A m. kir. Curia a 12. pont alatt fölsorolt esetre és az ezután csupán általános mérlegelés szempontjából előadottakra a bizonyitási eljárás elrendelését mellőzte, mert az az állitólagos igéret, melynélfogva dr. Kelemen Béla azt igérte, hogy befolyását Zsák Frigyes érdekében felhasználja és őt segéd-tanfelügyelővé nevezteti ki, ha reá szavaz, tekintettel arra, hogy a kinevezés dr. Kelemen Béla hatalmában nem állott, az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 2. pontja alá nem vonható előny igérésnek nem tekinthető, és mert bizonyitási eljárás tárgyává az 1899 : XV. t.-cz. 84. §-a értelmében csupán valamely érvénytelenségi ok tényálladékának a megállapítására alkalmas határozott, tüzetes tények tehetők, nem pedig általános, határozatlan állitások. Ellenben az^e csoportban fölsorolt többi tényekre a bizonyitási eljárás elrendeltetett, mert ezek bebizonyitásuk esetén dr. Kelemen Béla ellenében az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 2. pontjába ütköző feltétlen érvénytelenségi oknak állapithatják meg a tényálladékát, és mert ellenkérvényezők a bizonyítékot is kellő helyen fölhozták. II. E csoportban ellenkérvényezők az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 4. pontjára alapitott érvénytelenségi okot hozzák föl és érvénytelenségi tényül előterjesztik, hogy dr. Kelemen Béla büntető uton föl akarta jelenteni Szekeres István horgosi lakost és másokat a tanyája előtt rendezett tüntetés miatt és ifj. Czékus Ferencz fel is mutatta a feljelentést Szekeres Istvánnak és Szekeres Jánosnak azzal, hogy a feljelentést be nem adja, ha Kelemenre szavaznak, a mit Szekeres István IJ. 190. alatt meg is tett. Kérvényezők ezt tagadják, különben is ez a tény, ha való volna is, a 3. §. 4. pontjában körülirt fenyegetés vagy erőszak fogalma alá nem vonható. E) 2. alatt csatolják Szekeres István nyilatkozatát. Ezzel szemben ellenkérvényezők utalnak a zsarolás büntetőjogi fogalmára és tényálladékára s ez alapon a panaszolt tényt a fenyegetés' tényálladékának megállapítására alkalmasnak tartják s tanukat neveznek. A m. kir. Curia e tény tekintetében a bizonyitási eljárást, az I. csoportnál fölhozott okoknál fogva, az esetleges érvénytelenségi oknak a 3. §. 4. pontjára alapításával elrendelte. III. E csoportban ellenkérvényezők az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 7. pontján alapuló érvénytelenségi okot érvényesitik és tényül azt hozzák fel, hogy ifj. Czékus Ferencz 1901. évi szeptember 22-én, a programmbeszéd elmondása előtt, dr. Kelemen Béla jelenlétében, vétség és bűntett elkövetésére izgatott, hatósági rendeletek ellen engedetlenségre felhívott, a mennyiben, felsorolva az ellenpárt főbb embereit, felhívta a népet, hogy botozzák meg azokat, ha hozzájuk közelednek és hogy azokat, a kik velük nem tartanak, a legelső fára kell felakasztani és midőn a szolgabíró figyelGreosák : Magyar Döntvénytár. V. 7