Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. és igy miután, az 1879: XXXI. t.-czikk 117. §-a szerint a más erdejében elkövetett károsítások mint kihágások vannak a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalva és miután az 1879 : XXXI. t.-cz. 82. §-a értelmében erdei kihágás miatt a büntető eljárásnak csak a sértett fél panaszára van helye, erdei kihágás miatt az eljárást az idézett .117. §-ban emiitett közigazgatási hatóság, magárlinditvány hiányában, folyamatba sem teheti; minélfogva eltekintve azon kérdéstől, vájjon az okozott kár az 1879. évi XXXI. t.-czikk 09. §-a b) pontjában meghatározott 30 irtot nem haladja-e tul, az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe nem utalható. Ezek alapján, minthogy azon körülmény, hogy a károsultak a kárt tevő egyének megbüntetését nem kívánják, nem képezhet akadályt arra nézve, hogy káruk megtérítését polgári uton követelhessék s minthogy S. Sz. és t. kártérítési igényüket a most emiitett erdei kártételekre alapítják, a mi az 1881: LIX. t.-czikk 13. §-ának m) pontjánál fogva szintén a kir. bíróság hatáskörébe tartozik: ezen ügyben a kir. bíróság hatásköre volt megállapítandó és pedig annál inkább, mert azon kérdés eldöntése, hogy jogosítva vannak-e felperesek az erdei legeltetés által okozott káraiknak megtérítését polgári per uton követelni, a nélkül, hogy az erdei kihágásnak mint ilyennek megbüntetését az e részben illetékes hatóság előtt szorgalmazzák, az ügy érdemére tartozó kérdést képez; s mivel e kérdés nemleges eldöntése esetében a bíróságoknak jogában fog állani felperesek kártérítési követelésének azt a részét, a mely erdei legeltetés által okoztatott s a mennyiben a kártérítési követelés ezen része az eljárás során külön megállapítható nem lenne, az egész kártérítési követelést is elutasítani. (1889 június 7-én 1889. évi2Q655. I. M.; 1889. évi 30366. V. a. B. M. sz. a.) 233. Királyi erdőhivatal utasítására és közreműködésével előállított őserdő befásitására, tehát erdőgazdaság czéljára szolgáló csemetekertre az 1879 : XXXI. t.-cz. szabályai lévén alkalmazandók, az abban elkövetett károsítás megtérítése iránt, ha a panaszolt kár hatvan koronát meghalad és a panaszos büntetést nem kért, az eljárás bírói hatáskörbe tartozik. A kir. mmisterium: H. K. mócsi róm. kath. plébános a mócsi járási főszolgabíróhoz 1900. évi nov. hó 16-án 224. sz. a. beadott jelentésében azt adta elő, hogy a róm. kath. egyház tulajdonában álló temetőterületet, a melyet ő, a m. kir. állami erdészeti hivatal rendeletére az egyház tulajdonát képező erdei tisztás hely befásitására szolgáló csemetekert létesítése czéljából tölgyfamakkal beültetett, F. G. mócsi kir. járásbirósági végrehajtó sertései feltúrták, a makkot a földből kitúrták és a magágyakat hasznavehetetlenné tették ; kérte ez alapon a kár megállapítása végett bizottság kiküldését és 84 korona 20 fillérben felszámított kárának megtérítését. Hatásköri összeütközés esete merülvén fel, a bíróság hatáskörét kellett megállapítani. A közölt tényállásból kitünőleg az a csemetekert, a melyben a károsítást a panasz szerint elkövették, a kir. erdészeti hivatal utasítására és közreműködésével állíttatott elő és az erdőgazdaság czéljaira szolgál, következésképen az abban elkövetett károsításra nézve az erdőtörvény (1879 : XXXI. t.-cz.) szabályai alkalmazandók.