Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

ELŐSZÓ. A »Magyar Döntvénytár« IV. kötete a polgári perrendtartás és a sommás eljárásban hozott felsőbirósági határozatokat tartalmazza. Az 1868 : LIV. t.-cz. az idők folyamán életbeléptetett ujabb törvények által részben hatályon kivül helyeztetett, részben egyes intézményeiben oly módositásokat szenvedett, a melyek következtében csak nagy nehezen lehet tájékoztatást szerezni az iránt, hogy ebből a perrendtartásból ma mi áll fenn, és esetleg mi lépett annak helyébe. A legbehatóbb módositást tette az 1881 : LIX. t.-cz., a mely a régi perrendtartást, jelesül a jogorvoslatokat tárgyazó rendelkezéseit jelentékenyen átváltoztatta. Az 1881 : LX. t.-cz. hatályon kivül helyezte a végrehajtásról, az 1894: XXI. t.-cz. a hagyatéki eljárásra vonatkozó intézkedéseket. Több szakasz rendelkezése hatályát vesztette vagy átidomittatott a biróságok szervezete, a kereskedelmi törvény, a birósági végrehajtókról szóló törvény által stb. A legnagyobb felforgatás azonban akkor állott be, a mikor a sommás perekre vonatkozó rendelkezések helyébe az 1893 : XVIII. és a bagatelleljárás keretébe vágó 1893 : XIX. t.-cz. léptettetett életbe, minek következtében a régi perrendtartásból kimarad mindaz, a mi a sommás eljárásra vonatkozik, sőt a mi ujabb nehézségeket okozott, a sommás eljárási törvény egyes intézkedései átvitettek a régi perrendtartásba és viszont az utóbbinak egyes intézkedései fentartattak a sommás eljárásban. Habár a törvényhozás már akkor, a midőn az 1868 : LIV. t.-czikkel a polgári peres eljárást szabályozta, abból indult ki, hogy ez a szabályozás csak ideiglenes lesz és azóta többrendbeli kisérlet tétetett az Írásbeliség nyűgének lerázására, a közvetlenség és szóbeliség meghonositására ; és habár a sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-cz. abban a reményben került napvilágra, hogy rövid idővel ez az eljárás a rendes perekre is ki lesz terjesztve, mégis 37, illetve 11 év letelte után még ma is ott állunk, hogy a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elvein alapuló általános és egyöntetű perrendtartást nélkülöznünk kell. Mindaddig, míg ezt a czélt elérjük, kirivó ellentétekben, chaosban élünk. Mert a rendes perekben fenmaradt eshetőségi elv és Írásbeliség mellett a valódi tényállás kiderítése és megállapítása, a szabad mérlegelés érvényre nem juthat. Útjában áll ennek az is, hogy a rendes perekben az eskü mint perdöntő bizonyíték, ellenben sommás perekben a félnek eskü alatti kihallgatása, mint bizonyítási eszköz alkalmazandó, stb. Az az abnormitás, hogy ugyanazon természetű perekben elvileg teljesen különböző eljárás legyen követendő a szerint, a mint a per összeg szerint a járásbíróság vagy a törvényszék hatáskörébe tartozik, mint átmeneti intézkedés csak a legrövidebb időre lett volna tűrhető. Grecsúk : Magyar Döntvénytár. IV.