Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. A közigazgatási hatóság a határjelek felállítására, kijavítására és megújítására vonatkozó hatáskörében csak akkor járhat el, ha a birtokhatár jelzése tárgyában az 1894 : XII. t.-ez. 33. §-ában emiitett törvényhatósági szabályrendelet megalkottatott. A kir. ministerium : K. János és neje W. Katalin a kir. járásbírósághoz beadott keresetükben azt adták elő, hogy ők a K.-B.-féle alapítvány képviseletében a közalapítványi kir. ügyigazgatóságtól 1897. évi november hó 12-én megvették a Budapest székesfőváros budai részének 3534. sz. telekkönyvi betétében (8162., 8163.) hrsz. a. felvett 3 hold és 900 négyszögöl kiterjedésű sasliegyi szőlőt és azt 1899. évi augusztus haváig épen ugy, mint 35 éven át elődeik, háborítatlanul birtokolták. Ekkor azonban szomszédjuk : özv. S. Andrásné P. Emilia a szőlőből egy részt, mintegy 860 négyszögöl területet elszakítva, oda a saját nevével ellátott határköveket rakatott le és azokat, miután a felperesek onnan eltávolították, ismét visszarakatta és az által, hogy a keresetlevélhez csatolt levelében fenyegetődzik, a birtokháboritást ismételten elkövette, kérték a felperesek háborítatlan birtokukba visszahelyezésüket és a határkőnek eltávolítását. Az alperes pgrgátló kifogást emelt azon az alapon, hogy ebben az esetben határ megállapításáról van szó, az pedig az 1894. évi XII. t.-cz. 32—34. §-ai értelmében közigazgatási útra tartozik. A kir. járásbíróság az alperes pergátló kifogását elvetette. Az alperes felebbezésére a budapesti kir. törvényszék az alperes pergátló kifogásának helyt adott, és az Ítélet feloldása mellett a pert megszüntette. K. János és neje ezek után 1900. évi szeptember hó 15-én 20597 szám alatt Budapest székesfőváros I. kerületének elöljáróságához fordultak panaszukkal, a melyben az 1894 : XII. t.-cz. 34. §-a értelmében jogosulatlanul történt háboritásukért elégtétel adását, S. Andrásnénak a határkőnek eltávolítására kötelezését, költségben marasztalását és békés birtokukba visszahelyezésüket kérték. A ker. elöljáróság a kérelemnek illetékesség hiánya miatt nem adotthelyet, hanem a folyamodókat a rendes birói útra utasította. Ekképen a budapesti kir. törvényszék és Budapest székesfőváros 1. kerületének elöljárósága között hatásköri összeütközés támadt, melynek elintézéséül a bíróság hatáskörét kellett megállapítani, mert a felperesek keresetüket birtokháboritás czimén az előbbi állapot visszaállítására irányozván, az a birtokjogon és igy magánjogi czimen alapszik, a birtoknak ilyen védelme pedig a bíróságnak, nevezetesen az 1893 : XVIII. t.-cz. 2. §-ának 5. m) pontja értelmében a járásbíróságnak a hatáskörébe tartozik ; mert továbbá az 1894 : XII. t.-cz. végrehajtása tárgyában 48.000/1894. szám alatt kibocsátott földmivelésügyi ministeri rendelet 35. §-a értelmében az elöljáróság a határjelek felállítására, kijavítására s megújítására vonatkozó hatáskörében csak azután járhat el, ha a birtokhatároknak jelzése tárgyában a törvény 33. §-ában emiitett törvényhatósági szabályrendelet megalkottatott, ilyen szabályrendelet azonban Budapest főváros területére vonatkozólag ez ideig még nem alkottatott; és mert ezen körülményre tekintettel az 1894 : XII. t.-cz. 34. §-ában megállapított közigazgatási hatáskör a jelen ügyre ki nem terjeszthető. (1901 szeptember 14-én 29239/1901. I. M. sz. a.) '