Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

20 A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. zatok elleni jogorvoslatoknak mi módon való kezelése is az emiitett rendeletben benne foglaltatik, és a mennyiben a legfelsőbb egyházi fokon szabályellenes határozatok keletkeznének, a legfelsőbb rendelet IV. R. 25. §-a értelmében, az azok ellen való felfolyamodás a m. kir. kormányhoz nyitva áll. A görög-keleti egyházaknak ilyképen szabályozott önkormányzati jogából folyik, hogy a mennyiben az illető görög-keleti egyházi hatóságok saját hatáskörükben akár fizetés, akár fegyelmi tekintetben határoznak, ebbeli határozataik birói utón hatályon kivül nem helyezhetők, hanem a mennyiben a legfelsőbb felügyeleti jogot 0 Felsége kormánya utján •gyakorolja, az, hogy az illető önkormányzati hatóságok által hozott határozatok az önkormányzati szabályoknak megfelelnek-e, a m. kir. kormány, illetve a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium hatáskörébe tartozik. (Cnria 1901 szeptember 5-én. I. G. 270/1001. sz. a., G. VII. k. i. 1.) 78. A megyés püspöknek a hatósága alá tartozó plébános ellen abból származó követelése, hogy a plébános kirendelt helyettese s a segédlelkészek a püspök rendelkezése következtében nem étkeznek a plébánián, a plébános pedig az élelmezés pénzbeli egyenértékét nem szolgáltatja, hanem a szükséges élelmezés költségét a püspök az egyházmegyei pénztárból előlegezte, mint tisztán egyházi ügyből származó követelés, a polgári bíróság előtt nem érvényesíthető. A kir. törvényszék, mint felebbezési biróság, a felperes megyés püspököt keresetével elutasitotta. A m. kir. Cnria : Felperes a tárgyaláson szóval előadott keresetét arra alapitja, hogy a hivatalától felfüggesztett, de javadalmának élvezetében levő P. István gyetvai plébánostól a kirendelt helyettes- és rendszeresített segédlelkészek az élelmezést természetben el nem fogadhatják, mert azt az alperes tűrhetetlen magaviselete lehetetlenné teszi, a mennyiben az alperesnél alkalmazott szakácsnő, Sz. Ilona és ennek ugyanott szolgaként alkalmazott fia Sz. Máté a helyettes- és segédlelkészekkel szemben durva, sértő magaviseletet tanusitanak, az alperes pedig nem telj esitette a felperesnek, mint a felettes megyés püspöknek azt a rendeletét, hogy az emiitett cselédeket a plébániáról 30 nap alatt bocsássa el, a mely rendeletében a felperes meghatározta azt is, hogy ellenkező esetben az alperestől az élelmezés természetben el nem fogadtatik, hanem kötelezve lesz annak pénzbeli egyenértékét megfizetni. Minthogy pedig ennek következtében a helyettes- és segédlelkészek nem étkeznek a plébánián, az alperes pedig az élelmezés pénzbeli egyenértékét nem szolgáltatja, hanem a szükséges élelmezés költségét az egyházmegyei pénztárból a felperes előlegezi; kéri, hogy az alperes az akkép előlegezett, valamint a felfüggesztés tartama alatt még a jövőben is felmerülő élelmezés pénzbeli egyenértékének megfizetésére köteleztessék. Ez az ügy egyáltalában nem tartozik polgári perutra. Annak megbirálása ugyanis, hogy az alperesnek és cselédjeinek viselkedése olyan-e, hogy annak következtében a helyettes- és segédlelkészek az alperes asztalánál nem étkezhetnek, úgyszintén az is, hogy eme viselkedés következtében az alperes ellen minő rendszabályok alkalmazása mutatkozik szükségesnek : felperesnek, mint megyés püspöknek, az egyház-