Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. L8 jogi következményekre irányul, a jogvita a rendes birósági uton, midőn pedig a kegyúri viszonyból eredő jogok igénybevétele, tehát közjogi eredmény czéloztatik, kormányhatósági vagy közigazgatási uton döntendő el, mert a vitás ügy minőségét nem csupán a jogérvényesítés iránya és alakja szerint, hanem főleg a vita tárgyává* tett jog megalkotásához szükséges tények jogi természete és a megállapítandó jogviszony tartalma szerint kell meghatározni. És minthogy a magán kegyurasággal járó vagyoni kötelezettségek szoros kapcsolatban állanak a kegyurat megillető, közjogi természetű jogokkal, a kegyúri viszony alapitásának kérdését mindkét vonatkozásban egységesen kell eldönteni s nem lehet annak helye, hogy egyrészt a biróságnak a kötelezettségek szempontjából keletkezett döntése, másrészt ugyancsak a kérdésnek a jogok szempontjából közigazgatási uton történt eldöntése között a kiindulás alapjára visszavezetendő összeütközés álljon be. A biróság csak akkor hárithatná el a szóban forgó esetben a kegyúri kötelezettség kérdését, ha döntésének hatálya kiterjedhetne a kegyúri viszony jogi létezésének összes közjogi vonatkozásaira, s ha ily módon praejudiciumot alkothatna a kegyuraságból származó jogok igénybevételére is, melyeknek érvényesítése nyilván a birói hatáskörön kivül esik. Ily hatálya a birói Ítéletnek nincs és nem lehet és ezért a biróság semmi vonatkozásban sem bocsátkozhatik a kegyúri viszony keletkezésének eredeti alapja tekintetében felmerült vita elbírálásába. Igen természetes, hogy az esetre, ha az első eredeti kegyúri viszonynak létrejötte közigazgatási uton megállapítást nyer, közigazgatási uton állapítandó meg az is, hogy a kegyúri jognak ki az alanya. Mert kegyuri viszony létrejötténél meg kell lenni akár a természetes, akár a jogi személynek, a ki vagy a mely a magán kegyuri jogot megszerszve, a jogoknak gyakorlására és a kötelezettségeknek teljesítésére hivatott. Már pedig nem képzelhető és gyakorlatilag is kivihetetlen a hatáskörök olyan megosztása, hogy egyfelől a közigazgatási útra tartozik annak kimondása, létesült-e valamely egyházzal szemben a kegyuraság, másfelől pedig a polgári biróság Ítélkezzék a felett, hogy az igy megállapított kegyuraság kit illet meg. Az első eredeti kegyuri viszony létrejöttének megállapítására egyedül hivatott közigazgatási hatóságoknak tehát arra néz^e Í3 tárgyi illetékességgel kell birniok, hogy ily esetekben a jog alanyát megjelölj ék. Az a körülmény, hogy a midőn a fennálló kegyuri viszonyból egy meghatározott személyre háruló kötelezettség jogi alapja nem vitás, a kötelezettségnek megfelelő szolgáltatás kérdése szintén a közigazgatási útra tartozik s közigazgatási ügyként intézendő el, nem szolgálhat akadályul a tekintetben, hogy akkor , a midőn a kötelezettség jogi alapja vitás, a vita azt a jogi viszonyt érinti, melyet közjogi tények alkotnak meg és igy a kérdés közjogi ügyként intézendő el: az ilyen kérdésben a fennálló hatósági szervezetnek megfelelő közigazgatási hatáskör jusson érvényre, mert az ügynek az előbb emiitett esetben más a jogi természete, mint az utóbb emiitett esetben, s ez okból a két közigazgatási hatáskör nem fedi és igy ki sem zárja egymást. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy a jelen esetben az a kérdés képezi a vita tárgyát, vájjon a szentkirály-szabadjai plébániára nézve keletkezett-e egyáltalán kegyura? ; Pagy nem? tekintve, hogy e kérdésnek eldön-