Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

136 A polgári törvénykezési rendtartás. 34. §. 461. Külföldi lakos elien a magyar biróság illetékességét a biróság területén való tartózkodása megállapítja. (Budapesti Ítélőtábla 3450 1884. sz. a.) ') 462. Külföldivel szemben a magyar biróság illetékessége, pusztán abból az indokból, hogy az idegennek itt ingatlana van, nem állapitható meg akkor, ha a kereset tárgyát csupán személyes kötelezettség képezi s az nincs igazolva, hogy a személyes kötelezettség Magyarországon keletkezett vagy itt volt teljesítendő. - A kir. ítélőtábla: Pusztán az a körülmény, hogy alperes külföldinek Magyarországon birtoka van, a tisztán személyes, nem az ingatlanra irányzott keresetre vonatkozólag a magyar biróság illetékességét nem állapithatja meg azért, mert a perrendtartás 34. §-ának az a rendelkezése, hogy idegeneknek, a mennyiben az országban perelhetők, rendes állásuk vagy »netáni birtokuk« illetősége alá tartoznak, feltételezi azt, hogy az idegen, vagy személyes vagy dologi kötelezettségénél fogva, a hazai biróság előtt perelhető legyen, ennek pedig csak akkor van helye, ha az idegen a perrendtartás 30. és 35. §§-ai alapján hazai biróság elé idézhető, vagv pedig, ha dologi kötelezettség forog szóban, a perrendtartás 42. §-a alkalmazandó. (Budapesti kir. Ítélőtábla 1890 október 14-én 45087 1889 sz. a.) Ellentétes : 463. A perrendtartás 34. §-ában jelző nélkül használt »birtok« szót nem lehet arra magyarázni, hogy az csak ingatlant jelent. , A kir. Ítélőtábla : Felperesek az illetékesség kérdésében tartott tárgyalás alkalmával, tehát az 1868 : LIV. t.-cz. 68. §. szerint kellő időben kereseti kérelmüket oda javitották ki, hogy alperesnek tartozzanak tűrni, hogy felperesek, kereseti követelésük erejéig, az általuk nyert biztositási végrehajtás foganatosítása alkalmából lefoglalt örökségi vagyonból szerezzenek kielégítést; kétséget nem szenved, hogy a kereseti kérelemnek ezen kijavítása által, mely szerint felperesek keresetüket arra korlátozták, hogy csak azon vagyonból kérnek kielégítést, mely az eljáró törvényszék területén fekszik, a keresetnek érdemleges elbírálása, már tárgyi illetőségénél fogva is, a törvényszék illetőségi jogkörébe tartozik; de ha felperesek keresete a kereseti kérelemnek ilyetén kijavítása által a személyi kereset jellegét nem vesztette volna is el, az 1868 : LIV. t.-cz. 34. §. rendelkezése volna alkalmazandó ; mert elsőrendű alperesre, ki a kereset beadásakor még atyai hatalom alatt állott, ennek lakhelye (Konstantinápoly) az irányadó ; harmadrendű alperes pedig szintén Konstantinápolyban lakott; eszerint mint idegen alperesekre nézve, a fentidézett törvényszakasz nyer alkalmazást azon oknál fogva, mert alpereseknek a tárgyalási jegyzőkönyv') E határozattal ellentétben a budapesti Ítélőtábla 1893 évi február 15-én 541. sz. a. kelt határozata szerint a biróság területén való tartózkodás az illetékességet meg nem állapítja. Az előző határozat helyes, de különben is az utóbb emiitett határozatban kifejtett álláspont ellentétben áll az uj perrendtartás J. 21. §-ával, mely szerint: »oly személy általános illetékességét, a kinek lakhelye nincsen, az a hely állapítja meg, a hol tartózkodik, ha pedig tartózkodásának helye ismeretlen, vagy külföldön van. akkor az utolsó lakhely.«