Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. K.-né. P. Mária 1866. évi április hó 22-én elhalt, örököse K. István lett. 187!). évi április 17-én K. István is elhalt. A 93 irt 43% kros követelés, illetőleg annak K. Istvánt illetett' része a K. István utáni hagyatéki eljárásnak nem volt a tárgya. Az erre vonatkozó adóslevelet, a gyámpénztárnok jelentése alapján, 1896. évi deczember hó 18-án Sopronmegye árvaszéke az 1877 : XX. t.-cz. 286. §-ának rendelkezéseire tekintettel, a nagymartom kir. járásbirósághoz tette át, minthogy az adóslevél tulajdonosainak lakhelye nem volt kipuhatolható, s azt mint nem gyámhatóság alatt állók tulajdonát a gyámpénztár nem őrizheti. A nagymartoni kir. járásbiróság az adóslevelet az árvaszékhez visszaküldötte 1897. évi január hó 24-én azért, mert »okmányok« őrzése, végrendeletek kivételével, esetleg azoknak letétbe vétele és tétele nem tartozik a kir. járásbiróság hatásköréhez, az árvaszék ujabbi megkeresésére 1897. évi szeptember hó 7-én pedig azért, mert az adatokból az, hogy az örökösödési eljárás az 1894:XVI. t.-cz. 2. vagy 4. §-ai alapján hivatalból inditandó-e meg, el nem birálható, különben pedig az oly okmányok átvétele, őrzése, esetleg letétbe helyezése, melyek iránt az azokat kezelt hatóság évtizedeken át nem intézkedett, nem tartozik a kir. járásbiróság hatásköréhez. E tényállás szerint hatásköri összeütközés esete merült fel a nagymartoni kir. járásbiróság és Sopron vármegye árvaszéke között abban a kérdésben, hogy a szóban levő adóslevelet melyik hatóság őrizze. Nincs megállható alapja a kir. járásbiróság azon indokolásának, a mely szerint okmányok őrzése s igy letétbe vétele nem tartozik a kir. járásbiróság hatásköréhez, mert a birói letétek kezelése tárgyában 39425/1881. I. M. E. sz. a. kibocsátott szabályrendelet 2. §-ának világos rendelkezése szerint magán adóslevelek is birói letét gyanánt szolgálhatnak és igy azoknak birósági őrzése kizárva nincsen. Az 1877 : XX. t.-cz. 286. §-a szerint pedig gyámoltak pénzei a pénzértékei c»$k a felettük gyakorolt gyámhatóság tartama alatt kezelhetők a gyámpénztár által : e törvényhely értelmében járt el tehát a gyámhatóság akkor, a mikor az adóslevelet birói kézbe letette s a biróság azt birói letétül elfogadni tartozott, mert a kötvény alapján jogosult hitelezők nagykorúak és mert a kötvényhez, illetőleg a követeléshez való jogosultság annálfogva, hogy K. Mária, W. Józsefné ahhoz való igényét a törlési engedély adásának megtagadásával fenntartotta, vitássá is vált és igy a birói kézbe való letételnek a 286. §-ban meghatározott esete fennforog. Az iránt sem lehet kétség, hogy a magánkötvények pénzértéknek tekintendők és igy az idézett t.-cz. 286. §-ának rendelkezése azokra is alkalmazandó. Az 1877 : XX. t.-czikknek a gyámhatósági pénzkezelést szabályozó IX. fejezetében előforduló 294. §. ugyanis a 272. §. értelmében természetben megtartható kötvények kezelésének módjáról intézkedik, a 272. §. pedig a magánkötvények természetben megtarthatásáról szól; következésképen törvényes alapja van annak az állandó gyakorlatnak, a mely a gyámhatósági rendelkezés körében a magánadósleveleket is pénzértéknek tekinti. A kir. járásbiróság indokolásában felemiitett az a körülmény végül, hogv az árvaszék a szóban lévő kötvény iránt évtizedeken át nem intéakedett, a kir. járásbiróság hatáskörére semmi befolyással sincsen. 7*