Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

246 A végrehajtási eljárás. 232—234. §. az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, alperesnek a 63047/1899. számú végzéssel biztosítási végrehajtáskor való jogát megszűntnek kellett kimondani. Curia: A másodbiróság Ítéletének a végrehajtást megszűntnek kimondó rendelkezését, mindazonáltal a végrehajtási törvény 231. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelő azzal az értelmezéssel, hogy a ' végrehajtás feloldatik, a benne foglalt vonatkozó indokok alapján annyival inkább kellett helybenhagyni, mert a birói letétbe helyezett összeg a felperes jogerős marasztalása esetében az alperes kielégítésére annak kezéhez lesz kiutalványozandó, a jelek közötti jogviszony jogerős elbírálásáig pedig birói letétben marad. Minthogy azonban felperes az 1881 : LX. t.-cz. 231. §-a értelmében a végrehajtás feloldását kérvényileg is szorgalmazhatta volna, a jelen per által okozott költségeknek a megtérítését az alperestől jogosan nem igényelheti, miből folyóan és mert a pernyertes felperes költségben nem marasztalható, a perköltséget mindkét alsó biróság ítéletének e részben megváltoztatásával, a felek között kölcsönösen megszüntetni kellett. (1901 július 2-án 298/1901. sz. a.) 232. §. Azon fél, ki ellen biztosítási végrehajtás rendeltetett el, a biztositási végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodást használhat a következő esetekben : aj ha a biztositási végrehajtás a 223—228. §§-ok ellenére rendeltetett el ; b) ha a követelés a biztositási végrehajtás elrendelése előtt teljesen fedezve volt. Ha a felfolyamodáshoz uj okiratok csatoltatnak, avagy ha a felfolyamodás tartalmából mulhatlanul szükségesnek mutatkozik : az ellenfél, az iratok felterjesztése előtt, meghallgatandó. 733. A végrehajtási törvény 140. §-ának az az általános rendelkezése, hogy a másodbiróság a végrehajtás elrendelése kérdésében végérvényesen határoz, ugy a kielégítési, mint a biztositási végrehajtás eseteiben is egyaránt alkalmazandó és pedig még oly esetben is, a melyben a biztositási végrehajtást az első bíróságnak elutasító végzésével szemben, már csak a másodbiróság rendelte el. (Curia 1897 május 25-én 480/1897. sz. a.) 233. §. Biztositási végrehajtás utján lefoglalt ingóságöknak árverés utján való eladatása az érdeklettek valamelyikének kérelmére elrendelendő, ha azok nagy értékcsökkenés, vagy az értékkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tarthatók. 234. §. Ha a követelés iránt per van folyamatban: a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad s azon esetben sem oldandó fel, ha a biztosítást kérő fél az alsó bíróságoknak még jogerőre nem emelkedett Ítélete által keresetével elutasittatott, vagy azon Ítéletet, melynek alapján a 224. §. szerint biztositási végrehajtás rendeltetett, a felsőbb biróság feloldja, póteljárás rendelése mellett megsemmisíti vagy még jogerőre nem emelkedett ítélet által megváltoztatja. Ha azon ítélet, melynek alapján a biztositási végrehajtás elrendeltetett, a felsőbb bíróságnak jogerőre emelkedett határozata által az egész eljárással együtt megsemmisíttetett, vagy alperes a felső bíróságnak jogerőre emelkedett ítélete áltál a kereset alól felmentetett: a biztositási végrehajtás feloldandó. 734. A perújításnak a biztositási végrehajtás feloldására halasztó hatálya nincsen, mert a 234. §. a biztositási végrehajtás feloldását a perújítástól és az ujitott per kimenetelétől függővé nem teszi. (Budapesti tábla 1886 deczember 2-án 6442. sz. a.)