Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 14. §. 15 53. A végrehajtást csak az ellen szabad foganatosítani, a ki ellen elrendeltetett, — a kiküldött nincs jogosítva, hogy az 1881 : XL. t.-cz. 4. §-ánáI fogva reá egyedül irányadó hazai bíróság végzését következtetés utján értelmezze. (Budapesti tábla 1901 április 2-án 1803/P. 1901. sz. a.) *) 14. §. Ha a marasztalt fél időközben meghalt s a jogosított a végrehajtást csupán azon vagyonokra kívánja vezettetni, melyek a végrehajtást szenvedő fél hagyatékában találtatnak, vagy róla az örökösökre szállottak, a végrehajtás az ismert vagy igazolt, esetleg az ismeretlen örökösök ellen rendelendő el. A végrehajtás elrendelésével egyidejűleg, ha az örökösök ismeretlenek, ezek részére ; ha pedig nincs szabályszerűen igazolva, hogy a végrehajtási kérvényben megnevezett örökösöket a kizárólagos örökösödési jog illeti: a netalán még létező örökösök részére és költségére ügygondnok rendelendő. A végrehajtást rendelő végzés ugy az ismert örökösök mindenikének, mint az ügygondnoknak kézbesítendő s ennek alapján csakis azon vagyonra vezethető a végrehajtás, mely a végrehajtást szenvedőnek hagyatékában találtatik, vagy róla szállott át az örökösökre. (92. §.) 54. Át nem adott hagyaték eszményi jutaléka foglalás tárgyát nem képezheti. Budapesti tábla: A birói gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy a, végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett örököst ingókból álló még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részeiből megillető eszményi jutalék, mint ilyen, végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti s igy erre készpénzbeli követelés behajtása czéljából végrehajtás nem vezethető. (1901 január 10-én 1900. I. G. 250. sz. a.) 55. A folytatólagos végrehajtás az esetre, ha a végrehajtást szenvedő időközben elhal, már nem ellene rendelendő el, hanem az örökösei ellen. Budapesti tábla: A kir. Ítélőtábla az első bíróságnak a folytatólagos kielégítési végrehajtást rendelő 1902. V., XIII. 1087/1. sz. a. kelt végzését összes következményeivel együtt megsemmisíti. Megokolás : Az 1881 : XL. t.-cz. 14. §-a akként rendelkezik, hogy ha a marasztalt illetve kötelezett fél időközben elhalt és a jogosított a végrehajtást csupán ama vagyonokra kívánja vezettetni, melyek a végrehajtást szenvedett fél hagyatékában találtatnak, a végrehajtás az igazolt vagy ismert és az ismeretlen örökösök ellen rendelendő el, az utóbbiak részére ügygondnok nevezendő s a végrehajtást rendelő végzés ugy az ismert örökösök mindenikének, mint az ügygondnoknak is kézbesítendő. Ez a szabály alkalmazandó az esetben is, ha a végrehajtató a végrehajtást szenvedő elhalálozása után folytatólagos végrehajtást kér. Minthogy az előiratok között fekvő kézbesítői jelentésből ugy a végrehaj tatónak, mint az első bíróságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy végrehajtást szenvedő dr. K. F. évekkel ezelőtt elhalálozott, a folytatólagos kielégítési végrehajtás nevezettnek örökösei ellen a hivatkozott törvényszakasz értelmében volt volna kérendő és elrendelendő ; minthogy továbbá az első bíróság ily körülmények között a törvény ellenére rendelte el a folytatólagos kielégítési végrehajtást az elhalt végrehajtást szenvedő ') A társas czég marasztalása esetén, a tagok ellen végrehajtás nem vezethető. L. a 15. §-nál közölt 56. számú határozatot.